Alexander Crugen önfejlesztője

Először kérlek olvasd el az önfejlesztő szabályzatát.

Jó magam foglak "tanítgatni".

Arra kérlek, hogy írj egy postot, (kitalált szituban, akár melyik helyszínről) és akkor jövök Emmá-val.

*Éppen a erdőben sétáltam,amikor megláttam egy vadászt.Amikor megláttam gyorsan elbujtam h ne vegyen észre,amikor elhaladt előttem mögé osontam és leütöttem.
~Megölöm és haza viszem,azt majd otthon megeszem.
*De nem tudtam meg tenni.Felugrottam és elfutottam.Majd egy kis idő múlva túrázókat hallottam közeledni.
~A vadásznál nem tudtam megtenni, ezeknél hátha sikerül.

*Nem tartottam fontosnak, hogy ma farkas alakban legyek, akinek kell az úgy is megérzi, hogy mi vagyok. egy egyszerű fekete bársony ruhát vettem fel, majd a hajamat átfésültem, végül kiengedve hagytam, hiszen nem szeretem ha össze van fogva. Az erdőbe indultam, úgy döntöttem, hogy kell egy kis szabadság, hogy ne a népem dolgaival foglalkozzam, majd azt megcsinálja Damon, ha meg nem akkor nem tudom mit teszek vele. Ekkor láttam meg egy csoportot, akiket egy farkas nézett, elég éhes szemekkel, így azonnal vissza változtam, ezt nem engedhetem meg. Ám megéreztem, hogy nálam jóval idősebb.*
~Hát ez remek, most aztán majd nézhetek, ha elver.~*ennyi volt a gondolatom, míg oda nem értem, majd rávetettem magam. Morogva kaptam a torka után, hogy ugyan mit képzel magáról, ráadásul őt nem láttam még, új arc volt, és az újakat nem szeretem ha engedetlenek. Ekkor viszont azonnal átváltoztam, és rámeredtem, hogy tudjak beszélni vele.*
-Ezt nem gondoltad komolyan, hogy még be sem mutatkozol sehol, de már a felségterületemen vadászol ugye?*a szemeim szikrát szórtak, és nagyon mérges voltam, nem szerettem ha kihoznak a sodromból.*

//Kezdésnek ez egész jó volt, nézd meg az én postom, és figyelj a jelekre. Jöhet a válasz.//

*Nesztelenül körbesétáltam a túrázók körül jó nagy körben h észre ne vegyenek.Amikor épp rá vettem magam h támadjak egy ismeretlen vérfarkas rám ugrott.Átváltozott és hozzám szólt.
-Nem,nem gondoltam komolyan,csak nem tudtam kinek bemutatkozni mert most érkeztem nem rég.*mondtam félénken.
*Majd felugrottam és szembe álltam vele.
-Alexander Crugen vagyok.*mondtam neki*
~[Meg próbálom kibékiteni]
*

*Figyelmesen meredtem a visszaváltozott farkasra, aki egy igen jóképű dalia lett. Persze nem vette el az eszem, csak megnéztem magamnak. Hiszen megtehetem, mert nem vagyok senkihez sem hozzákötve.*
-Emmaline Troy.*mutatkoztam be én is, csak hogy túlessünk a formaságokon. Azok a szemek... Kár volt belenéztem Alexander szemeibe, valahogy elvarázsoltak. Azonnal elkaptam a pillantásom, és megnéztem a túrázókat, végül fenyegetőn fordultam vissza a férfihez.*
-Soha, ismétlem soha nem akarom meglátni, hogy emberekre vadászik, ráadásul itt az én felségterületemen. Most azonnal jogomban állna megölnöm téged.*villództak a szemeim, majd egyre közelebb léptem hozzá, miközben éreztem, hogy a szemfogaim nőni kezdenek mérgemben.*

//Na a jelekkel foglalkozzunk később, figyelj a tördelésre, és próbálj meg kerek mondatokat írni. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy hogyan érezhet a karaktered? Nézze meg az én karimat, az előző postban le is írtam, hogy miben van, bejön-e a te karidnak, vagy sem. Fél-e egy 18éves fruskától, vagy épp visszaáll neki. Na jöhet a reag.//

*Bele néztem csillogó szemeibe,és láttam hogy nem is annyira veszélyes amennyire mutatja.Jól megnéztem magamnak és tetszett a ruhája és a haja.
~Hátha nem támad meg nem szeretnék egy ilyen csinos lányt bántani.
-Üdvözlöm Emmaline*köszöntem
-Meg értettem nem fogok vadászni többet ezen a területen.*mondtam neki
*Első látásra meg tetszett nekem Emmaline,szép,csinos,és még fiatal is.Remélem hogy ezzel a húzásommal nem vágtam el magam nála.

*Figyeltem, hogy mi játszódik le a férfi arcán, láttam, hogy idősebb nálam, de akkor is, ha itt mer pimaszkodni, akkor megtanítom neki, hogy ki itt az Úrnő. Csak azon gondolkodtam, hogy hogyan lenne előnyös megtanítani, hogy itt nem az van, hogy meglátjuk, legyilkoljuk, megesszük.*
-Ha pedig vadászni támad kedve, akkor arról bejelentést szeretnék kapni!*fenyegetően kivillantottam a fogaimat, majd hátat fordítottam neki. Nem akartam azokba a szemekbe belenézni. Nem szeretem mikor gyengének látnak.*
-Egyébként pedig...*kezdtem bele, majd lassan megfordultam, hogy a szemkontaktus meglegyen.*
-Ha új vagyok valahol, akkor először megkeresem a vezetőt, és bejelentést teszek arról, hogy innentől itt tartózkodom.*néztem végig rajta újra, majd közelebb léptem.*
-És ha ez még nem minden, nem szeretem ha fölöslegesen kell kiruccannom a lakosztályomból, hogy minden jött-mentet eligazgassak. Hát hol tanult maga jó modort?*böktem a mellkasára mutatóujjammal, majd felpöccintettem a orrát. Kislányos kacajt hallattam, majd arrébb sétálva, leültem az egyik sziklára, és onnan mértem fel Alex-et, majd éreztem, hogy a szoknyám felcsúszik a combom közepéig, de nem zavartattam magam.*

//Na haladunk, de próbálj meg ne csak reagálni, hanem saját cselekedetet is belevinni, mint ahogy Emma csinálta. Kicsit mozgasd meg az agyad, élőben hogyan szoktad csinálni a dolgokat?//

*Próbáltam nem tenni semmi rosszat,mert nem szerettem volna megutáltatni magam vele.
~Ki tudja később még jól is jöhet hogy vele vagyok,akár falka vezér is lehetek,ki tudja.
-Nem tudtam hogy itt be kell jelentkezni hogy ha vadászni támad kedvem.*válaszoltam gúnyosan*
*Emmaline hátat forditott nekem,aztán vissza fordult és bele nézett a szemembe és én is az ővébe h a szemkontaktus meglegyen.
-Nem tudtam hol keresni a vezetőt,azt se tudtam hogy ki az.*válaszolta kérdésére*
-Jó modort még annak idején édesapám tanitotta.*mondtam neki mosolyogva*
*Amikor láttam hogy leül a sziklára nagy kő esett le a szivemről.Észre vettem hogy a szoknyája fel csusszant a szemeim akkorák lettek mint az öklöm.Közelebb léptem hozzá és szóltam neki:
-Ha nem szeretné hogy benézzek a lába közé akkor huzza le a szoknyáját és tegye össze a lábát.
~[i]Nem szerettem volna szemtelen lenni,de igy hát ha meg látja bennem a jót is
*Ezzel sarkon fordultam és elindultam.

-Ha nem tudja, akkor kérdezzen.*vágtam vissza, hiszen idősebb korban egyszerűbb kérdezni, hogy kit merre találunk. Mert az ijedősebbek, a kisebbek vagyis a fiatalabbak.*
-A vezető én vagyok.*mondtam amolyan sima kijelentéssel, nem vagyok fellengzős, csak a tényeket közlöm.*
-Ha tanították, hát használja.*mondtam a modorra visszatérve, majd leültem a sziklára. Vártam, hogy mikor fog megszólalni Alex, és ahogy az apró mondat elhagyta az ajkát, majd megfordult, és elindult. Ekkor újra megvillantak a szemeim.*
-Majd én azt tudom hogyan fogok ülni, a szoknyám pedig azt csinál amit akar.*a hangom egyre vészjóslóbb volt, majd átváltoztam farkasalakomba, és egyetlen ugrással Alex-et ledöntöttem a földre. Vállait lefogtam és összpontosítottam a feladatomra. Nem tűröm, hogy velem így beszéljenek. Ekkor viszont visszaváltoztam, már csak a pihekönnyű lány súlya volt rajta.*
-Ha még egyszer így beszélsz velem, megbánod, hogy a világra jöttél.*sziszegtem a képébe, majd egy újabb fogvillantás, ám nem engedtem el, tudni akartam mire képes Alex.*

//Na a mostani postod már szép, és terjedelmes, ezen alul nem adhatsz. És örülök, hogy végre viszel te is színt bele, csak így tovább, és most már figyelj a jelekre is.//

-Nem találkoztam senki olyannal akitől meg tudtam volna kérdezni.*feleltem gyorsan kérdésére*
-Meg értettem hogy ön a vezér.*mondtam Emmalinenak.
*Láttam rajta h egyre idegesebb és idegesebb lesz,próbáltam nyugtatni.*
-Rendben én meg értem hogy úgy ül ahogy akar csak gondoltam szólok nehogy az legyen belőle hogy kukkolok.*mondtam gúnyosan*
*Elindultam amikor azt veszem észre hogy átváltozik és rám ugrik,le terit a földre és a vállaimat a földre nyomja.
-De én ezzel csak jót akartam és nem szeretnék balhét ebből az egészből.Álljunk fel és beszéljünk meg a dolgokat mind két értelmes felnőtt.*Mondtam neki nyugtatóan.*
*Meg próbáltam fel állni de ő nem engedte.*
~Remélem nem azt akarja h átváltozzak
-Nyugodjon meg és felejtsük el.*nyugtattam*
-Nem akarom bántani hölgyem legyenszives leszálni rólam.Hirtelen haragú vagyok*mondtam fenyegetően*
*Megfogtam kezeit és meg próbáltam felemelni őket a vállamról,de annyira nagy erő volt benne h elég erősen kellett megfognom.

*Nem figyeltem már semmire, a kis újonc még így mer velem beszélni? Elfutott a méreg, és már nem érdekelt, hogy mi lesz, ráugrottam, és vasmarokkal tartottam. Azt akartam, hogy megtanulja, hogy kivel beszél. Amikor megpróbált felállni nem engedtem. Igen is meg fogom mutatni, hogy miért lettem én az Úrnő.*
-Nem tudok mit kezdeni vele, hogy hirtelen haragú vagy, És nyugodtan tegezz, annyira nem vagyok idős, mint sokan hiszik.*vigyorodtam el, de a tartásból nem engedtem. Végül elkövettem a legnagyobb hibát, amit el lehetett, újra belenéztem a szemeibe. A kezem megremegett, majd azt is érezheti Alex, hogy már nem tartom olyan erősen. Kihasználható lettem, de ha egyszer ilyen gyönyörű szemei vannak...*
-Azt hiszem jobb ha most távozom. Legközelebb pedig ne felejtse el bejelenteni, hogy mit szeretne csinálni.*motyogtam kissé kábultan, még sosem éreztem így magam, egyszerűen kiszáradt a torkom, és úgy éreztem nem kapok levegőt. Leszálltam róla, majd eligazítottam a szoknyám, és két lépést hátráltam, de egy fa megakadályozott a tovább haladásban. Nem tudtam kiverni a fejemből azokat a szemeket. De mi lesz így Damonnal? Szinte az sem érdekel már. Jesszusom, mi van velem?*

//Csak így tovább. Ha így folytatod átvihetjük lassan a játéktérre is ^^//

*Annyira erősen fogta a vállaim hogy megmozdulni se tudtam,és utána mintha valami történt volna,elgyengült és éreztem hogy már nem szorit olyan erőse.Kihasználva hogy nem fog olyan erősen,megfogtam kezeit és le vettem a vállamról.
-Tudom senki nem tud vele mit kezdeni,de hát ha egyszer az vagyok akkor az vagyok.Rendben ezután tegezni foglak.*mondtam lehajtott fejjel*
-Rendben meg jegyeztem.*mondtam helyeselve*
*Ekkor elindult hátra felé de egy fa megakadályozta a tovább haladását.Elindultam vele szembe és bele néztem a szemébe,a gyűlölet helyett valami mást láttam benne,valami furcsát amit eddig még soha nem láttam.Valami hang azt mondta hogy mennyek közelebb hozzá,én el is indultam felé.De ő félre állt a fától és tovább hátrált,amikor megbotlott egy kőben ami a mellett volt.Oda léptem hozzá és ki nyújtottam a kezem hogy segitsek neki felállni.
-Segithetek?*ajánlottam fels egitségemet*
*Ekkor valami furcsát éreztem köztünk valami vibrálást.Remélem jó helyem lesz itt és nem csinálok semmi hülyeséget.

*Nem értettem semmit, éreztem ahogy elvette a kezeimet, persze ezután rögtön meghátráltam, elvesztem, és ezt is tudtam. Minél előbb el akartam innen tűnni, ám valamilyen oknál fogva ez nem sikerült. Nem tudtam megszólalni sem, csak néztem ahogy közeledik felém, egyre közelebb, és közelebb ér. Sikerült megkerülnöm a fát, de egy nagyobb kőben el is estem. Ekkor Alex közvetlenül mellettem termett, én pedig, mint egy ijedt kislány nyújtottam végül felé a kezem, hogy a segítségét elfogadom. Láttam rajta, hogy ő is megérezte azt a különös vibrálást, az én szemeim úgy árulták el magukat, ahogy azt kell, hatalmas kerekre tágultak. Ekkor kihúztam a kezem az övéből, majd leporoltam a szoknyám.*
-Tudok még valamiben segíteni, vagy most már elboldogul egyedül is?*kérdeztem meg, végre magamra találva, de a hangom rekedtes volt. Legszívesebbel hozzábújtam volna, hogy andalogva sétálgassunk, de tudom, hogy nem lehet ennyire nem lehet elvarázsolva.*
-Akkor mentségére szolgál, hogy új, és most érkezett. Nem fogok ebből ügyet csinálni, de most már tudod mire számíts, így a következő ilyen esetet nem fogom elnézni neked.*ezzel sarkon fordultam és elindultam valamerre. Egyre csak azok a szemek jártak a fejemben, és nem tudtam kiűzni a fejemből.*

//Sokat fejlődtél, szinte reagok alatt, de még nem engedlek el az önfiből. Na a jelekre specializálódunk át, hogy mit hogyan kéne írni. És amit mos kicsit elrontottál, az az, hogy irányítottad a karakterem. Ezt nem szabad, inkább írd feltételes módba, de ne így, hogy: elindult, és elesett. Na így nézne ki rendesen a hsz-ed://


*Annyira erősen fogta a vállaim hogy megmozdulni se tudtam,és utána mintha valami történt volna, elgyengült és éreztem hogy már nem szorít olyan erősen. Kihasználva hogy nem fog olyan erősen, megfogtam kezeit és le vettem a vállamról.*
-Tudom senki nem tud vele mit kezdeni, de hát ha egyszer az vagyok akkor az vagyok.Rendben ezután tegezni foglak.*mondtam lehajtott fejjel.*
-Rendben meg jegyeztem.*mondtam helyeselve.Ekkor elindult hátra felé de egy fa megakadályozta a tovább haladását. Elindultam vele szembe és bele néztem a szemébe, a gyűlölet helyett valami mást láttam benne, valami furcsát amit eddig még soha nem láttam. Valami hang azt mondta hogy mennyek közelebb hozzá, én el is indultam felé. De ő félre állt a fától és tovább hátrált, amikor megbotlott egy kőben ami a mellett volt. Oda léptem hozzá és ki nyújtottam a kezem hogy segitsek neki felállni.
-Segithetek?*ajánlottam fel segítségemet.
Ekkor valami furcsát éreztem köztünk valami vibrálást. Remélem jó helyem lesz itt és nem csinálok semmi hülyeséget.*

//Pirossal húztam ki amit én tettem be, a helyesírásra is figyelj légyszíves. Vesszők után szóköz, pont után szóköz, és van ahol feleslegesen tetted ki a csillagot. Jöhet a reag.//

*Ki nyújtotta a kezét és segítettem felállni neki. Felállt, kezeit kihúzta kezemből, majd leporolta a szoknyáját.
-Másba nem köszönöm így is sokat segített.*köszöntem meg segítségét. Legszívesebben oda léptem volna hozzá és átöleltem volna hogy megnyugodjon, de nem lehetett, idegenek voltunk egymás számára és nem mertem megkockáztatni, sajnos.Annyira szépek voltak a szemei, és azt suttogták nekem hogy mennyek és csináljam meg, de nem mertem, féltem, nem tudom mitől.Ekkor ismét megszólalt.
-Rendben nem szeretnék én se ügyet csinálni belőle, nem lesz következő eset.*ígértem meg. Majd sarkon fordult és elindult, egyre távolabb és távolabb került tőlem, de belülről azt suttogta valami hogy mennyek utána. El is indultam, átváltoztam majd el kezdtem futni utána. Amikor utolértem és ott állt előttem nem sokkal akkor vissza változtam, megfogtam a karját és magamhoz húztam. Közel hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam:
-Most már nem tudlak elengedni. Nem maradnál velem?*kérdeztem tőle. Majd nagy csend lett. Csak néztem azt a gyönyörű és elbűvölő szemeit, amelyek úgy csillogtak mint este a csillagok.

*Nem tudtam mi legyen, olyan hirtelen megváltoztam, mint még soha és ez megijesztett. Ahogy Alex válaszolt én csak bólintottam. Nem tudtam megszólalni. Csak néztem a szemeit, végül hátat fordítottam, és elindultam. Nem kellett hátranéznem, megéreztem, hogy követ. Végül az érintését éreztem a karomon, majd magához rántott, megtántorodtam a szabadon maradt kezemmel a mellkasának támaszkodtam, majd újra a szemeibe néztem. Megremegtem ahogy a fülembe suttogott.*
-Alex, én... Ezt...*nem tudtam egy épkézláb mondatot sem összerakni, egyszerűen képtelen voltam gondolkodni. Egy tizennyolc éves lány akit megigéznek azok a gyönyörű kék szemek.*
-Nekem vissza kell mennem, várnak haza.*hazudtam, holott ez sosem volt az erősségem. De bíztam abban, hogy ezt Alex nem veszi észre.*
-Egyébként sem engedhetek meg magamnak ilyet, mellém már rendelt a sors egy társat...*néztem könyörögve a szemeibe, hogy engedjen el, de titkon abban bíztam, hogy nem fog elengedni.*
-Alex maximum annyit tehetek érted, hogy megmutatom a lakásod, ha minden igaz már láttam a papírodat, hogy megérkezel, és azt is tudom hol fogsz lakni.*motyogtam, miközben még mindig elég közel voltam hozzá, tudtam, hogy nagyon meg fog változni így az életem. Damonnal szinte még ennyit sem beszéltem, és vele nem érzem ezt a bizsergést. Ahogy rám néz, vagy ahogy megérint. Most Alex-szel ez más. És félek ezektől az új felismerésektől. Ekkor eszméltem rá, hogy a fejem a mellkasán pihen, de eszem ágában nem volt megmozdulni, valahogy béke lengett körül, és úgy éreztem ezért már megéri, nem akartam megtörni a varázst.*
~Vajon megcsókolna?~*ez a gondolat cikázott a fejemben, és aprót sóhajtottam, vártam mi lesz ennek a találkozásnak a folytatása.*

//Na a jelekkel még mindig nem vagy tisztában, hát lássuk hol is rontasz: //


*Ki nyújtotta a kezét és segítettem felállni neki. Felállt, kezeit kihúzta kezemből, majd leporolta a szoknyáját. *
-Másba nem köszönöm így is sokat segített.*köszöntem meg segítségét. Legszívesebben oda léptem volna hozzá és átöleltem volna hogy megnyugodjon, de nem lehetett, idegenek voltunk egymás számára és nem mertem megkockáztatni, sajnos.Annyira szépek voltak a szemei, és azt suttogták nekem hogy mennyek és csináljam meg, de nem mertem, féltem, nem tudom mitől. Ekkor ismét megszólalt.*
-Rendben nem szeretnék én se ügyet csinálni belőle, nem lesz következő eset.*ígértem meg. Majd sarkon fordult és elindult, egyre távolabb és távolabb került tőlem, de belülről azt suttogta valami hogy mennyek utána. El is indultam, átváltoztam majd el kezdtem futni utána. Amikor utolértem és ott állt előttem nem sokkal akkor vissza változtam, megfogtam a karját és magamhoz húztam. Közel hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam.*
-Most már nem tudlak elengedni. Nem maradnál velem?*kérdeztem tőle. Majd nagy csend lett. Csak néztem azt a gyönyörű és elbűvölő szemeit, amelyek úgy csillogtak mint este a csillagok.*

//Na ismét pirossal van, hogy mit hagytál el. Jöhet a reagod Casanova *-*//

*Nem tudtam hogy most ezután mit csináljak. A szabadon maradt kezét rá rakta a mellkasomra, majd a szemembe nézett. Nem tudom hogy miért tetszenek neki ezek a szemek, de úgy látszik hogy jó hatással vannak rá. Tudtam hogy nem mond igazat, szerintem ő azt hitte hogy nem veszem észre, de észre vettem. *
-És ha helyette engem választanál?*kérdeztem bátran, és reméltem h valami jót fog válaszolni. Nem engedtem el, és reméltem hogy ő sem akarja h elengedjem. *
-Na az jó lenne, mert egy kicsit el vagyok fáradva, éhes is vagyok.
~Remélem nem fogok messze lakni tőle.
*Miközben elég rendesen gondolkodtam azt vettem észre, hogy Emma feje a mellkasomon van, és nagyokat sóhajt. Eszem ágában sem volt elengedni. Ekkor elengedtem kezét és szorosan átöleltem. Valami melegséget éreztem ami tőle jött legbelülről. Mintha azt akarná hogy csókoljam meg. De nem tehetem, neki már van egy párja,sajnos. Ezután ráhajtottam fejemet az ő fejére és vártam hogy történjen valami.*

*Féltem, rettegtem az ismeretlentől, Alex viszont egyre magabiztosabb lett, nem volt más választásom, már játékban vagyok, egy nagyon kényes játékban nem tántorodhatok meg. Még is nagyon nagyon féltem ettől a helyzettől, erre senki nem készített fel, hogy mi van ha másik pasival találkozok. A kérdése ledöbbentett, mi lenne ha őt választanám?*
-Alex te is tisztában lehetnél a falka törvényeivel, ha valaki magasabb rangra vágyik azért meg kell küzdenie.*tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom, hiszen még Damont sem ismerem eléggé, de most már mindegy volt, ezzel el is dőlt a választásom, legalább is úgy érzem, hogy tudom mit tettem helyesen, és mit nem. Alex valahogy közlékenyebb, és én szeretem az ilyet, végül felvetettem, hogy megmutatom hol fog lakni, ám mégsem mozdult egyikünk sem. Én ki akartam élvezni a belőle áradó nyugalmat, jobban éreztem magam így csendesen, és vágyakozva. Aztán már csak fejét éreztem az én buksimon, meg ahogy magához ölelt. Minden félelem elszállt belőlem, és azt akartam mint mindenki, tiszta szívből Őt szeretni. Lassan átfogtam a derekát, miközben elbújtam az ölelésében.*
-Jobb lenne akkor indulni...*suttogtam, végül felnéztem rá, mindenemet odaadnám azokért a szemekért. És milyen jó pasi... Apró rezgések futottak át rajtam, majd mindent eldobva apró puszit nyomtam Alex arcára, végül lefejtettem magamról a kezeit, és lassan újra elindultam.*

//Na a jelek majdnem rendben vannak, a gondolatot ugyan úgy hullámos vonallal zárod, és csillag után mehet a cselekedet, nem kell azt ott letörni a szövegből. Még két szép post ide, és utána úgy érzem mehetünk élesbe. Tessék figyelni a jelekre Casanova jöhet a reagod!//

*Egyre magabiztosabb lettem, de éreztem hogy Emma fél valamitől, de nem tudtam hogy.*
-Tisztába is vagyok velük, de ahoz hogy veled lehessek meg kell küzdenem akkor állok elébe.*szólaltam meg bátran.
*Majd amikor átfogta a derekam úgy éreztem mintha nem akarna elengedni soha többé. De tudtuk mindketten hogy mit szabad és mit nem. Igy álltunk addig amig meg nem szólalt:*
-Szerintem is
*Felnézett rám, le vette kezemet magáról és egy apró puszit nyomott arcomra, amit én is viszonoztam.Majd megfordult és ismét elindult. Elé álltam,bele néztem a szemébe, és megkérdeztem tőle:*
-Szeretnéd hogy megcsókoljalak?-kérdeztem kissé idegesen, majd vártam a válaszra:*
-Tudom hogy nem lenne szabad, de érzem h te is szeretnéd.*mondtam, de legszivesebben kérdezés nélkül is megcsókoltam volna, de nem tettem, nem szerettem volna elrontani amit eddig felépitettem. Mélyen bele néztem a szemébe és vártam h válaszoljon.*

*Kábultan hallgattam Alex szavait, jól estek, de ijesztőek voltak. Kecsegtetők, de mégsem. Valahogy a kettő együtt jár, és ez ellen nem lehet semmit tenni. Végül kiszabadítottam magam, de egy apró puszit adtam az arcára, amit viszonzott is Alex, egy kicsit belepirultam, majd elindultam. Ám Alex elém lépett, és nem hagyott tovább menni. Végül belenézett a szemembe, és feltett egy kérdést, nem tudtam mit feleljek, hozzá akartam bújni, azt akartam, hogy öleljen, és el se engedjen.*
-Alex, tudod, hogy ezt nem szabad...*akadtam el a mondat közepén, végül én tettem meg az utolsó lépést. Lassan átkaroltam a nyakát és lehelet finom csókot adtam neki.*

//Alex a jelekre figyelj!! //

*Tudtam hogy nem lett volna szabad ezt kérdeznem, de egyszerűen csak kicsúszott a számon.*
-Igen tudom de...*de nem tudtam befejezni a mondatot, azt vettem észre hogy megcsókol, én is vissza csókoltam.*
-Hisz az előbb mondtad hogy nem szabad. Akkor miért kaptam?*kérdeztem kicsit meglepődve. Reméltem hogy nem lesz baj belőle és hogy ezután nem fogom elvesziteni őt. Ezután megfogtam kezeit, bele néztem szemébe és egy kis időre csend lett majd megszólaltam:*
-Na megmutatod a szobámat?*kérdeztem mintha semmi nem történt volna. Oda mentem hozzá megint és átöleltem hogy nyugodjon meg:*
-Vegyük úgy mintha nem történt volna*suttogtam fülébe mintha semmi sem történt volna. Vártam h válaszoljon.

*Tudtam, hogy nem szabad, még is megtettem, és így éreztem jogosnak. A mennyekbe szálltam, mikor visszacsókolt.*
-Legyen elég annyi, hogy azért kaptad, hogy legyen önbizalmad.*feleltem mosolyogva, majd egy pillanatra hozzábújtam. Végül megfogta a kezeimet az a pillanat ahogy a szemembe nézett... El tudtam volna ájulni.*
-Igen persze, gyere csak.*eszméltem fel, hogy mi is történt az előbb... Idióta vagyok... Végül Alex átölelt és még megtoldotta az egészet egy mondattal, mire kicsit haragosan kaptam fel a fejem.*
-Aha szóval neked, nem történt semmi. Hát köszi szépen...*villantak meg a szemeim, és kitéptem magam a karjai közül, egyszerűen nem bírom az ilyen képmutató alakokat. A falra tudok tőlük mászni.*
-A lakásod a Lykae odú kettes szoba.*mondtam ridegen, majd megfordultam és elmasíroztam.*

//Nos drága Casanovám itt véget ért az önfejlesztőd, azért még erre reagálj, és akkor a következő post már mehet majd élesben. Gratulálok, hogy ilyen kis tanulékony voltál, ám a post végére is tedd ki a csillagot //

*Tudtuk mindketten hogy nem lett volna szabad megtennünk, de mégis megtettük. Megkaptam a választ a kérdésemre:*
-Hát akkor ez nagyon kellett, mert önbizalomban elég hiányos vagyok.*mondtam félénken, majd egy pillanatra hozzámbújt. Utána mondta h meg mutatja a szobámat. De utána valami más történt, ő rosszul értelmezte az egyik megszólalásomat:*
-De nem úgy gondoltam, te is tudod, nem úgy értettem.*próbáltam menteni ami még menthető. Erre nagyon ideges lett gyorsan elmondta hogy hová kell mennem melyik az én szobám, megfordult majd elment. Utána kiáltottam hogy:
Nem úgy értettem.*de ő nem válaszolt csak ment tovább, most nem futottam utána vagy valami, most hagytam hogy mennyen.
~Miért kell nekem mindig olyat mondani amivel megbántok másokat ezt nem tudom felfogni~
*Majd én is elindultam az odú felé.*