Városi Park

Hirtelen le veszi a sisakot a fejéről kiömlik gyönyörű fekete haja.Egy pillantást vetettem rá mert nem izgatottnak ez ilyen fajta nők.
- Az igazság hogy én magam sem tudom az eredeti nevemet de Johnak szólítanak a barátaim.- mondtam neki bizalmasan közben tudtam, hogy ez nem igaz mert az én nem nevem William Aragor. De nem szabad föl fednem mások előtt a jelenlétem.

Ránéztem a férfira, majd egy kis ideig csak néztem. valahogy nem hittem neki.
- Hazudsz. Nem Jonathan a neved.- Mondtam, de hogy honnan tudtam azt nem tudom. Körbenéztem, hogy Stef, hol az ördögbe lehet, de nem láttam még mindig.

Nem hitte el a lány hogy John a nevem, de kár úgy sem fogom elmondani az igazi nevem, az nem lenne jó.
- Egy Stefan Ludger nevű pasasnak vagyok a testőre.
- Ennyi legyen elég szerintem.- modntam a lánynak így is elég sok információt adtam ki magamról.
- Nem szabd magamról információkat kiadnom ez a munkámhoz tartozik.
Közben öl tekintettem a szép égre lassan már indulnom kellene haza mert nem éreztem el csak eljöttem.

Mikor megmondta kinek is dolgozik ránéztem.
- Stefan Ludger? Tudod, hol találom?- Faggattam, majd mikor értetlen arckifejezéssel nézett rám megmagyaráztam neki.
- A húga vagyok.- Mondtam egyszerűen.
- Ha neki dolgozol, akkor nyilván tudod, hol van. Vigyél el hozzá.

Amit mondott azon csak ellépettem a húga lenne? De nem halottam róla és a birodalomba sem láttam. De ki tudja elviszem a birodalomba maximum ha hazudott akkor börtönbe vetem.
- Jól van kövess de amit látni fogsz nem mondhatod el semmivel.
- Az én motorommal megyünk jó?-kérdeztem tőle.
Ez a helyzet eléggé furcsa volt hát ha információt akartam akkor azt megkaptam.

- Köszi, inkább megyek utánad.- Forgattam a szemeimet. Nem fogok felülni mögé az fix. Felvettem a sisakomat és begyűrtem alá a hajamat. Megvártam míg a srác elindul, majd én is utána mentem.
//Pokol/Démon birodalom kapuja//

Gyorsan szaladtam, egész a Városi parkig, ahol észre vettem egy végtelen tini fiút, aki olyan részeg volt mint a s3g. Hova kell ennél könnyebben beszerezhető áldozat. -Nevettem fel. Közelebb lopóztam hozzá, majd egy fa mögül előbújva, lassan felé sétáltam. Amint észrevett, nagy vigyor kerekedett az arcára, azt hitte, hogy valami kis csajszi, akivel jól ellehet. De szegényke tévedett, egy cseppet sem voltam játékos hangulatomban. Csak egyszerűen körbe szemléltem, hogy senki és semmi ne láthasson, vagy halhasson, amire nem nagyon volt esély mert már hajnali 5 óra volt, de fő az elővigyázatosság. Ahogy a srác közelebb szédelgett hozzám, a szemfogaim lassan meghosszabbodtak, majd amikor biztossá vált, hogy senki sem lát, a srácnak rontottam, majd a nyakát hátra tűrve, bele haraptam. Még hogy a tiszták vére nem az igazi....? Sokkal élvezetesebb, mint egy vérszolga, akibe már több-százszor bele haraptak. Ahogy a fiú teste kezdett elgyengülni, a karjaimban tartva szívtam a vérét, majd mikor meghalt, darabokra szaggattam, majd egy zsákba dobtam a darabjait és felgyújtottam. Ebben a szeles éjszakában, a tűz gyorsan leégett, és a fiúból, csak pór maradt, amit a szél elfújhat. Ahogy éppen indultam volna tovább, kissé megémelyegtem, mintha részeg lennék.Hoppá, elfelejtettem, hogy a csávó véralkoholszintje biztos magas volt és ez által én is berúgtam. O.. dam-i pula! Tovább akartam menni, de úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha még maradok itt egy kicsit. Leültem egy padra, majd hátra dőlve néztem a csillagokat.

Ahogy kissé kijózanodtam, felálltam a padról, majd vissza indultam a papaiaba, hátha még ott találom Adamot. Ez a kis vadászat meg levegő, kissé megnyugtatott, most már megint kedves tudok lenni. Vissza is siettem, hogy egy hatalmas csókot nyomhassak Adamnak, de mire oda értem ő meg a kocsim is eltűnt. Mindjárt felkel a nap, biztos vissza ment a kastélyba Ám még mielőtt, ki indultam volna a diszkóból, megéreztem Adam szagát, de mikor közelebb értem, csak egy nőt láttam. Szóval így, még a bőrén is Adam szaga van. Még hogy ő nem nyúl tisztákhoz. Na ehhez a tisztához sem fog nyúlni többet. Oda léptem a nőhöz, majd kihívtam az épületből, azzal az okkal, hogy egy barátja várja odakint. Amint kiért, arrébb vonszoltam, oda ahol nem lát senki, majd mondtam.
- Most megtanulod, hogy kinek a pasijával nem szabad kéjelegned! -Dühöt, vértől izzó szemekkel néztem rá, majd egy hatalmasat behúztam neki. A közeli falnak csapódott, majd könyörögni kezdett. Ám ez a könyörgés engem hidegen hagyott, egy arcizmom sem rándult, csak befogtam a száját és kiszívtam mind egy cseppig a vérét.
- Nesze neked te g3ci qurv*!- azzal rá köptem. Majd megragadtam, letéptem a fejét és a testét pedig egy üres hordóba dobva, lelocsoltam benzinnel, majd felgyújtottam. A fejét még mind-g a kezemben tartottam és vissza indultam a kastélyba.

/Bloody Tears Kastély/2-es lakosztály mestervámpíroknak/

Egy hatalmas szökőkút fogadott. Kiszálltam a kocsimból, majd egyenesen arra vettem az irányt. Mikor odaértem leültem a kút szélére és onnan csodáltam a kristály színű vizet. A lámpák fényében aranyos csíkok úsztak, amik még varázslatosabbá tették ezt az egész helyet. Egyik kezemet belecsúsztattam a jéghideg vízzel teli kútba, majd egy ideig élveztem a hideget. Egy kis idő után kihúztam a kezemet és magam mellé ejtettem, hogy megszáradjon. Nagyon szívesen átváltoztam volna, de nem tudtam, hogy errefelé milyen szabályok uralkodnak.~Ash, itt te vagy a főnök.~ Szólalt meg egy hang a fejemben, majd elgondolkodtam rajta. Ezt teljesen igaz volt. Felálltam a kút mellől, majd a fák közé vetettem magamat. Egy nagy fát kerestem és mikor megtaláltam körül néztem. Miután megbizonyosodtam, hogy minden rendben és senki nem jár erre levetkőztem és a ruháimat a fa tövébe dugtam. Négy kézlábra ereszkedtem és átváltoztam oroszlánná.
Fehér bundámat a szél felállította, amit imádtam gyerekkoromban. Lassan elindultam a fák között, majd mindenhez alaposan hozzá dörgölőztem, így megjelölve a területemet. Mikor végeztem és a bestiám is kiélte magát a ruháimhoz mentem és átváltoztam, majd felöltöztem.
Mikor megigazítottam magamon a ruháimat kiléptem a fák árnyéka mögül és a kocsim felé vettem az irányt. Mikor megálltam a fekete Hummer-em előtt, még vissza pillantottam. Olyan csodálatos volt az egész, hogy kár volt itt hagyni...Végül beültem a kocsimba és elhajtottam haza.
//Shadowland-i erdő/Rex lakosztálya//

Megérkezek a parkba itt nem találtam senkit, de ez nagyon nem is baj egy kis magány is jól esik néha. Nem tudtam, hogy milyen lesz az új életem ebben a városban, de remélhetőleg, jobb lesz mint előző városban, itt rendet kell tennem mivel még nem nagyon találkoztam rendőrökkel. Tehát nem nagyon vannak itt és hát a bűnt mindig nehéz megfékezni. Szeretném még megismerni néhány embert mert ha vannak barátaim az soha nem rossz. Na meg egyedül vagyok itt ebben a városban, sem barátom, sem családom, sem szerelmem egyedül vagyok mint a kisujjam. El kezed közeledni egy pad fele ahol megpihenhetek egy kicsit és élvezhetem ezt a napsütéses napot, mert ki sütött a pad kezd olvadni már a hó. Egyedól vagyok a parkban, de abban reménykedem, hogy majd meg fog érkezni valaki és avval egy kicsit elbeszélhetek. Még nem láttam semmi különös dolgot, de szerintem itt is élnek vámpírok és démonok ezek nagyon nagy bajkeverők. Rájuk nagyon oda kell figyelni. Valahogyan majd csak megbirkózom ezzel a feladattal, és majd be kell mennem a kapitányságra is hogy ott majd egy kicsit rendet tegyek a többiek között és meg mondjam nekik, hogy mostantól én vagyok a góré és nekem kell engedelmeskedjenek. Na ez egy kicsiit nem lenne hozzám méltó, hogy ilyen módon közöljem velük mert még a végén, megharagudnának rám és ha mindenki boldog és jó az összhang akkor a munka is jobban fog menni na meg a sikerek is nagyobbak lesznek.

Gondolkodás közben hirtelen föl tűnt a parkban egy lány akit még nem láttam soha, de honnan is láthattam volna hisz most érkeztem a városba. Közelebb jön hozzám, majd meg áll előttem nem tudtam, hogy pontosan mit akar. Ha beszélgetni akar akkor annak örülök, de észre vettem rajta, hogy ez nem egy közönséges halandó, mintha vámpir lenne, de mégse akkor ő csak is deanpiel lehet. Rá nézek a csajszira, jók néz ki csodálatosan szép azt meg kel mondani a kérdésére föl emelem a fejem majd megszólalok.
- Persze nyugodtan, üljön csak le.
- Mellesleg a nevem John Shepard.- mondtam mosolyogva neki. Bemutatkoztam, hogy ha már leül mellém és el kezdünk beszélgetni akkor már a nevünket tudjuk. Nem vagyok én fajgyűlölő nekem egyformák ha vámpir ha démon az nekem mindegy. Vannak akik úgy viszonyulnak egymással szemben, hogy na ez démon ez biztos gonosz és utálatos. Én nagyon nem így állok hozzá a dolgokhoz mindenki olyan amilyen akar lenni. Igaz, hogy néha a faj is határozz, de minden képen abban reménykedem, hogy ez a lány nem azzal a céllal jött ide, hogy vacsorázzon. Ezt nagyon merem remélni az ő érdekében mivel nem éppen, fognám vissza magamat. Nem vagyok én harcias aki csak kedvből rátámad valakire én csak is arra aki engem bántani akar és akkor nagyon ki tudom tombolni magamat. Közben a lány leül mellém a padra kíváncsian figyelem, hogy be fog-e mutatkozni nekem mert úgy illik ha valaki bemutatkozik akkor ő is mutatkozzon be.

Leült hozzám a nő ezt jól tette, majd bemutatkozott nekem, szép neve van, de ez nem fogható a nő szépségéhez. Megkérdezi tőlem, hogy nem várok-e valakit. Erre könnyű volt a válaszom kit is várhatnék nem ismerek senkit a városban. Szememmel rátekintek és szóra nyitom számat.
- Nem várok senkit még új vagyok a városban nem ismerek senkit itt.- mondtam a nőre nézve majd valami segély kiáltást halottam. A nő felpattant és elindult a segély kiáltás után, mivel rendőr voltam volt nálam fegyver kikapom a tokjából majd én is utána rohanok. Ha nagyon muszáj akkor átváltozok, de ezt inkább hagyom, de mondjuk már elég sötét van itt és nem látna meg senkit éppen azon szándékoztam, hogy átalakuljak mikor föl tűnt nekem egy halandó. A fr@mcba ez a tervem is tönkre ment de se baj így is gyorsan futok. Észre vettem ahogy egy férfi rohan karjában egy csecsemővel, nem tudtam mit tegyek mert már lassan azt fontolgattam, hogy lelövöm a fickót. De haragomon úrrá lettem és futottam utána lassan a nőt is utol értem oda fordulok felé majd lihegve megszólalok.
- Nyugodtan bízd csak rám a dolgot rendőr vagyok.- mondtam neki miközben mutattam jelvényem majd a férfi felé kiáltok.
- Álljon meg a törvény nevében álljon meg.- mondtam a fickónak aki a kezében rohant a kisgyerekkel. Még mindig üldözöm a férfit előttem pedig a lány mert irdatlanul gyorsan tudott futni azt be kell vallani. Végül is utol érjük ketten a nő elveszi tőle a gyereket. A férfi arra a kabát zsebéből ellő ránt egy fegyvert. Tudtam, hogy nem tud megsebezni hisz rám csak az ezüst hat és senki nem járkál halandók közül ezüst golyókkal. Közben még mindig a kezemben volt a fegyver nem szerettem volna lelőni mégis csak rendőr vagyok.
- Tegye csak le a fegyvert uram nem fogja senki bántani.
- Caroline te vidd biztonságba a gyermeket én elintézem őt.
Hirtelen a pasi oda rohant az egyik nőhöz(Cyd Beatrice) aki most érkezett a parkba és átkarolva túsznak használta. A r@hadt p@cs@ba ekkora balszerencsém sem lehet. Majd újra megszólalok.
- Uram ne tegyen bolondságot.- mondtam neki majd a nő fele fordulva megszólallok.
- Ne félj nem fog bántódásod esni.- mondtam a nőnek(Cyd).

Láttam, hogy a férfi belül gyenge nem szerette volna elkövetni a dolgot e mégis csak ami bűntett az bűntett nem szabd elengednem. Viszont Caro arca nekem bizalmat sugárzott remélem ki tudja magyarázni a dolgot, de ha nem akkor arcára úgy is emlékszem és hát vannak még kollégák akik megkereshetik őt.
- Remélem bízol benne most elengedem, de ha valamit elkövet egy egész életre lesittelem és akkor ott is marad.- mondtam Caro fele figyelve nem szerettem a bűnözőket elengedni. Közben rátekintettem a nőre akit Caro fölsegített láttam, hogy jól van én is nem kérdeztem meg tőle.
- Kíván feljelentést tenni?- kérdeztem a lánytól akinek még a nevét nem tudom,d e most ideje lenne bemutatkozni neki mert ha a kapitányságon meg akar keresni akkor tudja a nevem.
- Amúgy a nevem John Shepard vagyok, Shadowlandbe a rendőrfőnök. -mondtam a lánynak rátekintve ekkor figyelmemet vissza helyezem Carora, hogy kezdjen el csak mesélni nekem. Az már mellesleg, hogy megbánta-e a dolgot, ha elkövette akkor azt meg kell büntetni. Annál alávalóbb dolog nincsen, hogy valaki arra folyamodik, hogy elrabol egy ártatlan pici gyereket. Ki tesz ilyet csak is gyáva ember aki nem tud uralkodni magán szánalomra méltó, de valahogy szívem nem tudja ezt megbocsátani, de igazából ezt nem is nekem kellene megbocsátanom hanem az anyának akitől elrabolta a gyereket. Annál fájdalmasabb nincsen mikor egy anyától elszakítják gyerekét. Lassan már a dühöm is kezd lecsillapodni nem tudom miért, de még mindig ki tud borítani egy ilyen dolog amikor ilyet látok. Pedig már egy jó ideje, hogy zsaru vagyok és láttam már nem egy-két kegyetlenséget.

A lány nem szeretné elmondani a dolgot, hogy miért engedte el, de én nagyon kíváncsi vagyok rá. Még egyszer átfutott az agyamon a dolog, hogy utána rohanok, de végül is nem tettem meg a dolgot mivel, hogyan a lány nem szeretne feljelentést tenni a férfi ellen. A nő is eltűnt aki a kisbabát tartotta a kezébe, de szerintem ő sem szándékszik feljelentést tenni az ismeretlen férfi ellen.
- Rendben van, legyen ahogy akarod, de majd tartozol egy magyarázattal- mondtam neki egy mosoly kíséretében tovább néztem Caroline szemeibe. Majd átfordulok a másik lányhoz aki bemutatkozott Cyd Beatrice néven, hát nem ismerős az a pizzázó mivel még nem jártam sok helyre. Az igazat megmondva még a kapitányságon sem voltam bent. Oda is el kell látogatnom majd, de még a mai napon nem kezdek neki a nehéz melónak. A mai napon csak is lazítani fogok ami idáig nem a legjobban sikerült ezzel az üldözős menettel. Végül is jót tettünk a baba épségben van, a lány is épségben van mindenki boldog és kész el van rendezve a dolog.
- Le ülünk a padra?- kérdeztem a két lánytól mert a másik lány is eléggé szimpatikusnak tűnt. Idáig nagyon tetszik ez város,d e ahogyan én észre vettem bőven lesz nekem munkám ebben a városban. Mert már nagyon el van uralkodva a városon a bűnözés, de megjöttem én és megállítom őket.

A Cyd nem akarta elfogadni meghívásomat a egy kis beszélgetésre, de ha már nem akarta elfogadni akkor már én sem fogom arra kényszeríteni. Ez az ő döntése ő azt tesz amit ő akar és ha nincsen kedve vagy ideje leülni beszélgetni velünk akkor így jártam. Ekkor megszólal Caro, még egyszer megkérdezi, hogy leül-e, én már éppen akartam vissza indulni, de mivel föl tett neki egy kérdést, így hát nem mentem. Nézek rájuk szótlanul mivel, hogyan nem volt mit mondanom, csak figyelek, hogy Cyd mit fog mondani Caro kérdésére.
- Én is szívesen venném ha le ülne egy kis beszélgetésre.- mondtam neki nem szerettem volna, ha most egy kissé hülyén érzi magát. Közben föl tekintek az égre ott látom a hold átszűrődését a fák koronáján, hideg szél fúj, kísérteties hangulat áll itt, csak hárman vagyunk itt a parkban. Mint a horror filmekben úgy néz ki most ez a helyzet fülemben süvít a szél, hajamat is borzolja, most esteledett be nem régen, tehát még hosszú az éjszaka és nem kell még haza sietnem, holnap a dolgom az lesz, hogy belátogatok a kapitányságra és közlöm a tényt velük, hogy mostantól én fogok lenni itt a rendőrfőnök, ahogyan ezt az állam elrendelte. Azért ez a lány meglepő, hogy danpeal létére ilyen segítő kész, és ilyen kedves a legtöbb danpeal nem bánna ilyen jól a halandóval sem velem. Nagyon remélem, hogy ketten jó kapcsolatban fogunk lenni mert most már egyre szimpatikusabb számomra a lány.