Városi Park

Nagy nehezen meggyőztük Cydot hogy tartson velünk.Aminek nagyon örültem,mert hát..nem nagyon szerettem volna kettesbe maradni Johnnal.Nem mintha nem kedvelném vagy ilyesmi,de nem tudom hogy hogyan tudnám elmagyarázni neki ezt az egészet.Hogy tudnám neki úgy elmagyarázni hogy ne nézzen rossznak, vagy hogy ne utáljon amiért egy "bűnöző" barátja vagyok.Nem akarom hogy utáljon..mert nagyon szimpatikus nekem és nagyon aranyos is.Tudom hogy sokan azt hiszik hogy a Danpealok rosszak és mogorvák,valaki még azt is mondta hogy csúnyák,ami nem igaz,de ezek közül semelyik sem igaz.Lehet hogy néhány Danpeal ilyen de nem mindegyik.
Kedvesen rá mosolyogtam Cydra mikor elfogadta a meghívást.
- Akkor mehetünk is.
Elmentem Cyd melőll majd elindultam a park felé,mikor Johnhoz értem szégyenlősen rá pillantottam majd tovább mentem.Nem tudtam hogy követnek-e,ha nem követnek akkor haza megyek,ha meg igen akkor meg...a parkba fogom tölteni az estémet.

Végül is nagy nehezen sikerült meggyőzni a nőt, hogy tartson velünk Caroline nagyon igyekezett azon, hogy ne maradjunk kettesben. Mert szerintem azért akarta oly nagyon, hogy ez a lány velünk tartson. Végül is nekem semmi ellenvetésem ellene mert nagyon szimpatikus lány.
- Akkor menjünk.- mondtam, ki végül is az utolsó szót és elindultunk vissza a padhoz ahol eddig voltunk Carolinéval amíg meg nem hallottuk azt a segélykérést. Mennek ketten elől én meg utánunk mikor el ment akkor rám pillantott Carolina pillantás a csodálatos volt, de egyben fel lehetett fedezni benne valami furcsa dolgot amit nem tudtam, hogy mi az. Mentem utánuk gondosan az éjszaka közepén még is csak fura dolog, ha ezt el mesélné nekem valaki azt hinném hogy azok az emberek bolondok, hogy éjszaka közepén ülnek le beszélgetni. Na de már mindegy ez a dolog így alakult és hát nincs is semmi bajom vele még rá ér a dolog gondosabban kifaggatni Carolinét. Megérkezünk a pad fele leülnek a lányok én is le ülök hozzájuk.
- Na és most, hogy sikerült végre ide jönnünk egy dologra mindig kíváncsi vagyok....-álltam meg egy kis pillanatra közben Carora tekintettem majd folytattam-, hogy hová tűnt el az a nő amikor vissza adtad a gyereket.- mondtam Caro felé fordulva láttam, hogy arcára megkönnyebbülés ült ki.

Vendég

Valójában nem is tudom miért fogadtam el a meghívást. Hideg van és barátságtalanná vált ez a hely a sötétség miatt. Ártatlannak tűnő árnyak kúsztak végig a fákon, néhány neon lámpa világítása jelezte azt, hogy nyugalom van és béke. Igazából be akartam tenni a füleimbe a fülhallgatómat, hogy ne halljak semmit abból, amit beszélnek. Persze akkor illetlen lennék, és máris megváltozna rólam a véleményük. Természetesen tudom, hogy nem vagyok ilyen, egyszerűen nem is tudnék ilyen lenni.
- Egyszer el kell jönnötök az Azazel pizzázóba. – mosolyogtam kedvesen egy másik témát felhozva.
- Mi lenne, ha most nem foglalkoznánk azzal a témával. Felejtsük el egy perce oké? A lényeg, hogy mindenki túlélte és nem lett belőle nagyobb probléma. – furcsán felnéztem majd újra megszólaltam. – Furcsa volt a viselkedése és az érintése is. – gondolkodtam hangosan, amit nem lett volna szabad. – De ez nem is számít. – vágtam rá gyorsan.

Mikor odaértünk,leültem a padra Cyd mellé.John kérdésére gyorsan felkaptam a fejem " Na és most, hogy sikerült végre ide jönnünk egy dologra mindig kíváncsi vagyok...." de végül máshogy fejezte be a mondatot,amitől meg könyebültem.Köszönöm kép rá mosolyogtam.
- Biztonságba vannak,mindketten.
Hirtelen Cyd félbe szakított minket.nem akart a történtekről beszélni,nem akarta felidézni.El is felejtettem hogy neki ez nem is olyan egyszerű,mint Johnak vagy nekem.Mi mások vagyunk,mi nem vagyunk emberek de ő az és ő nem szokott hozzá az ilyenekhez.
Cyd a Azazel pizzároról kezdett el beszélni.
- Én már voltam ott és nem láttalak.De ténleg nagyon jó pizzázó.
Rá mosolyogtam majd Johnra pillantottam.Nagyon helyes volt de az a baj hogy vérleopárd..és hát..már találkoztam olyanokkal.Sok vérleopárddal kavartam már,és mindegyikból csak egy kis kaland lett.Már nem akarok kalandokat..Az igazit keresem és szerintem John nem az...vagy mégis?
Már sok ideje Johnt néztem ezért inkább elfordultam.

Láttam, hogy nagyon szerette volna elterelni a témát Cyd de érthető hiszen talán bent nagyon összetörhetett amikor a férfi élő pajzsnak használta és én rá fogtam egy Glockot.
- Hát az igazat megvallva én nem jártam még ott most érkeztem meg a városba a mai napon.
Mondtam neki majd figyelemmel néztem rájuk főleg Carolinére ahogy a old fénye rá sütött csoda szép arcára olyan szép volt. Csak ámultam és bámultam rajta nem tudtam le venni róla figyelmemet mikor egy bagoly huhogás szakította meg csodálatomat. Nem tűnik annak a megszokott danpealnek akikkel idáig találkoztam. Majd a másik lány fele fordulok és megszólalok.
- Hát biztos, hogy meg fogom látogatni azt a helyet, csak még holnap be kell mennem a kapitányságra.-mondtam el nekik holnapi teendőmet, de legalább már tudok egy helyet ahol tudok enni is mert nem vagyok éppen egy konyha mester. A pizzát pedig nagyon szeretem tehát biztos, hogy meg fogom látogatni.

Még mindig ideges voltam Max miatt,miért tette ezt? Miért ejtett túlszol ártatlan embereket? Ezt ki kell derítenem.De ezt egyedül kell tennem.Nem akartam udvariatlan lenni,de nem volt más választásom és mellesleg meg Johnt se akartam itt hagyni,hiszen lehet hogy utoljára beszélgetünk.De vállalnom kell ezt a kockázatot.Lassan felálltam majd Cydra mosolyogtam.
- Sajnálom..de most mennem kell.Még van egy kis dolgom.Örülök hogy megismerhettelek.
Utoljára Cydra pillantottam majd megfordultam és Johnra néztem.Odaléptem hozzá.
- Köszönök mindent.Viszlát.
Egy kedves,mosolyt küldtem felé majd elmentem.Nagyon de nagyon bántott amiért ilyen voltam velük,de meg kellett találnom Maxet.És magyarázatot kellett adnia, a tetteire.Ez nem az ő ötlete volt,szerintem valaki kényszerítette rá.De ki?
Szomorú voltam egy kicsit,mert lehet hogy utoljára láttam őket,vagyis Johnt biztosan.Cyddal találkozhatok még a pizzázóba de Johnnal nem..

/Belváros /A Marble tó

Hirtelen Caroline föl pattan és el akar menni haza szerettem volna még egy kicsit elbeszélgetni vele nem feltétlenül a barátjával kapcsolatban. Kíváncsivá tett ez a lány. Azt hiszem, hogy utána fogok menni, majd otthon egy kicsit ki kell engednem a bestiámat belülről mert hogyan már nagyon kívánkozik ki.
- Ha megbocsátasz Cyd nekem is mennem kell örülök, hogy megismertek majd benézek a pizzázóba ígérem.- mondtam Cyd fele aki közben nagyon csöndeben volt biztos, hogy elgondolkozott egy kicsit. Szaglásommal eléggé jól tudtam, hogy hol van igaz, hogy átváltozott alakomban mégis csak jobb, de így is jó. Éreztem a lány vonzó szagát a levegőben mentem a szag után. Követtem de tisztes távolságból fogalmam sincsen hogy hová megy, de azért követem őt amerre megy.

/Belváros /A Marble tó

Vendég

Hallgattam, jóformán észre sem vettem, hogy magamra hagytak. Hideg volt és nem nekem való idő. Hiányzott Iason védő kara vagy legalább Osborne erőszakos ölelése. Gyűlölők egyedül lenni! Felálltam és inkább hazamentem. Késő van már. Biztosan mindenki alszik odahaza.

// 2-es lakás //

A motorral megérkezek a városi park elé ott kint a kapu előtt leteszem a motoromat a kulcsot, bevetem a nadrágom zsebébe. Majd a p parkban kezdek el sétálgatni milyen jó is lenne ha itt lenne Caroline sajnos a ámultkor el kellett mennem sürgősen és ott hagynom őt. Nagyon sajnálom a dolgot, de nem tudhattam előre, hogy most pont az lesz.Most már teljesen mindegy remélhetőleg nem fog haragudni, nem szeretném kiváltani belőle a haragot. Közben egy kis sétálgatás után találtam egy nagy tölgyfát annak leheveredtem a tövébe úgy sincs senki ebben a parkban aki társaságom lehetne csak ez a fa itt. Ilyenkor nem túl népszerű hely az emberek körében. Közben elő vettem fegyveremet egy Desert Eagle volt nagyon szeretem az e fajta fegyvereket, pontos és megbízható. Meg van töltve a pisztoly óvatosan kell bánnom vele, de a zár is be van csukva amíg az meg van addig a fegyver nem tüzelő képes.

Vendég

Az izmaim sajogtak és fájtak. A testem és az elmém fáradt volt, de én nem hagytam magam. Az elmém és az elhatározásom, hogy nem alszok el erősebb volt.
Egyenesen egy fához mentem és leültem annak tövébe. Lábaimat felhúztam s átkaroltam őket kezeimmel.
+ Nem vagy fáradt, nem vagy fáradt...
Mondogattam magamnak. Nem akartam az álombéli lidércekkel találkozni. Nagyon nem akartam.

~ Azon gondolkodok, hogy tudnám megtalálni Carolinét talán az lenne a legjobb ha elmennék a danpealok birodalmába és ott biztosan meglelném csak össze futnám egy-két danpealel is ami nem lenne annyira kellemes, mert nem mindenik barátságos.~
*Gondolataimat egy hang szakította meg egy lány léptei majd halottam, hogy a fa túlsó oldalára leheveredett, pisztolyomat vissza vágtam a helyére nem szerettem volna, hogy észre vegye.*
~ Az emberek gyakran képesek előre ítélkezni a nélkül, hogy meg ismernék azt és hát akár hogyan is senki nem kedveli a rendőrt, de ez van ezt a melót is el kell végezni valakinek.~
*Majd gondolkodás nélkül halkan, hogy éppen ne ijesszem meg a lányt átszólok a fa túlsó oldalára, de én még mindig ott vagyok leheveredve.*
-Szép Esténk van igaz?
*Kérdeztem tőle nem mutatkoztam még be, hiszen csak egy kérdést tettem föl és először választ szeretnék kapni rá, hogy le szeretne koptatni.*
~ Valahogy beszélgethetnékem van, de azért ez a helyzet egy kicsit ironikus számomra beszélni szeretnék valakivel és még is egy üres parkba jövök hát mondhatom, hogy nekem "tökéletes" logikám van, még szerencse, hogy ide jött ez a lány, mert biztos, hogy nélküle el unnám az életemet, de lehet, hogy így is el fogom ha le koptat.~

Vendég

+ Hé vöröske ébresztő! Ne aludj!
Szóltam magamra gondolatban hisz tényleg nem szabad, hogy aludjak. Azt akarom, hogy belső énem démonai kísértsenek vagy inkább maradok ébren és unatkozom?! Inkább unatkozom.
-Szép Esténk van igaz?
Halottam s egyből neki préselődtem a fának. Most mi van elaludtam?! Gyorsan megcsíptem a karom mire éreztem azt a kellemetlen kis fájdalmat. Nem. Biztos, hogy nem álmodtam. De akkor ez mi volt?! Még mindig a fának préselődve néztem körbe, de nem láttam senkit.
- Na ne kezdek megbolondulni.... hát persze csakis ez lehet. Biztos a kimerültség tehet róla... REMEK! Már magamban is beszélek. Klinikai eset vagyok...
Ráztam meg fáradtan a fejem, majd hagytam, hogy testem elernyedve csússzon egyre lejjebb és lejjebb mígnem testemmel teljesen a földnek préselődtem.

*Hangokat hallok, de nem éppen a a kérdésemre jött a válasz szerintem a lánynak nem esett le a dolog, hogy itt vagyok a fa túloldalán elmosolyodom azon.*
~ Biztos nehéz napja volt vagy nem tudom, de eléggé ki van azt már észre vettem ha magáról is azt hiszi, hogy megbolondult~
*Mikor a mosolygást abba hagyok megszólalok*
-Dehogy bolondultál te meg csak éppen nézz a fa túlsó oldalára és meglátod a választ.
*Mondtam neki nem szerettem volna ha azt hiszi magáról, hogy meghülyült mert csak éppen nincsen olyan jó hallása mint nekem.*
~ Úgy látom kikapcsolódni jöhetett ide vagy mi, mert én csak is akkor kezdek magamban beszélni ha túl vagyok egy rettentő nehéz nappalon és már azt sem tudom, hogy éppen melyik dimenzióba élek.~
- Amúgy a nevem John Shelard.
*Mondtam neki ez egy kicsit furcsa ismerkedés gondoltam, hogy oda megyek mellé és leülök oda csak nem tudtam, hogy ezt a lány vajon tolakodásnak vané-e vagy valami inkább itt maradok.*

Vendég

-Dehogy bolondultál te meg csak éppen nézz a fa túlsó oldalára és meglátod a választ.
+ Na tessék! Az agyam már logikus választ is kreált magának. Nem nem nem ez nem lehetséges. Nekem tényleg a diliházban kéne lennem. KÉNYSZERZUBBONYT IDE DE RÖGTÖN!
Gondterhelten sóhajtottam egyet, majd arcomat kezeimbe temettem s tenyerem belső felét finoman végighúztam arcbőrömön. A kimerültség már olyan szinten tört rám, hogy a szemeim hol lecsukódtak, hol pedig tágra nyíltak. A hűs szellő borzongatta lúdbőrödző bőrömet s megfagyasztotta csontjaimat.
- Amúgy a nevem John Shepard.
+ Na jól van ez így nem lesz jó. Most szépen felállok és megfogadom az agyam tanácsát. A fa mögé nézek csakhogy bebizonyítsam magamnak nincs ott senki.
Már tápászkodtam is volna fel amikor hirtelen annyira letaglózott a fáradtság, hogy megálltam a mozdulatban. Visszaültem a földre, majd inkább csak egy kissé eldőlve a fa mögé kukkantottam. Tényleg volt ott valaki. De jó kinyilvánítottam nem épp elméjűségemet. De ez mióta is érdekel engem?! Megráztam a fejem, majd a hátamat a fa törzsének vetettem.
- Amikor idejöttem maga még nem volt itt! Mióta hallgatja a hülyeségeimet?!
Kérdeztem vádlón, majd gondterhelten sóhajtottam.
- Alex.

*Láttam a fa mögül egy fejet kibukkanni bizonyára a lány volt az akivel beszélgettem ki is lehetett volna más. Csak ketten vagyunk a parkban ezért olyan sok lehetőség nem akad. Kérdését hallottam felém, hogy én mióta hallgatom az ő hülyeségeit hát mivel én előtte itt voltam bizonyára az elejétől fogva.*
~ Bizonyára tényleg ki van fáradva már csak a beszédeit is hallva és ki tudja mik járnak-keringenek a fejében a gondolatok. Nekem is volt pár olyan éjszaka egy rettentő nehéz nap után, hogy már arra folyamodtam, hogy magamban beszéljek.~
-Már régebb óta itt vagyok, mint te így szerintem az elejétől fogva.
*Válaszoltam kérdésére közben megtudtam a nevét Alex*
-Szép név.
~Föl tekintek az égre már éjfél körül járhat és én még mindig itt vagyok a parkban na de nem baj meg vannak a klán tagjai nélkülem is nem kell aggódnom miattuk, biztos Nick fog vigyázni Evera~
-Szerintem tegezőjük.
*Mondtam neki elég fura volt azt hallani, hogy "maga" valahogy sértette a fülem, jobban szeretem ha tegeznek.*
-Gondolom nehéz napod lehetett.
~ Szólaltam meg újra, nem szeretek általában csöndben ülni valahogy az nem az én stílusom az nem én vagyok.~

Nem régen érkeztem meg a városban, szememben a remény fénye pislákolt, hogy itt majd olyan éltem lesz ahol boldog lehetek. Elmenekültem otthonról, az ottani terror elől, ott rám csak is a rossz várt volna semmi jó. Nem akartam olyan lenni mint az ottaniak akik csak azzal törődnek, hogy kinek a "bőrén" tudjanak meggazdagodni. Én ilyen akarok lenni? Hát nem. Éppen ezért menekültem el. Itt tisztességes életet élhetek rendes munkával. Sok ember érkezett erre a helyre, talán nem hiába. Kibéreltem egy kis szobát a külváros egyik részében, igaz nem egy fényűző palota, de még is csak jobb hely, mint ahonnan én érkeztem. A parkban sétálgatok egy kis magányra vágytam, hogy eltereljem a figyelmem a múlt borzalmairól és titkairól. Nem ismerek egyelőre senkit sem, de nem hiszem ez sokáig így fog maradni eléggé könnyen barátkozom. Egy fa alá ülök le, szép kis este van a csillagok ragyogása betölti az eget és ezt megkoronázza a telihold világítása, csodálatos. A fa ahová leültem akár több száz éves tölgyfa is lehet, nagyon el tud gondolkoztatni az ilyen dolgok mennyi mindent láthatott ez a fa amikor több évszázadokon itt állt. Mi emberek csupán egy évszázadra vagyunk "gyártva" az a maximális, de sokan ezt a kort sem képesek megélni. Nem vagyunk képesek megbecsülni az életet talán ezért van hogy ilyen rövid idő adatott az ember számára, hogy éljen. Azért szeretnék én örökké élni, de melyik ember utasítaná vissza azt? Szerintem egyik sem. Annyi hátul ütője lenne, hogy látnánk szeretteinket ahogyan lassan elsorvadnak és elalszik az élet szikrája bennük. Viszont ez nálam nem áll fönt én hátra hagytam mindenkit akit szerettem vagyis csak szeretni próbáltam. Ahogyan bántak velem az otthonban nem lehet azt szeretetnek nevezni. Kinyújtom a lábamat, majd tekintetem szorosan az égre szegezem. Senkit nem láttam a parkban amikor ide jöttem, de azért reménykedek abban, hogy alaki ide jön. Bár kevés annak az esélye, hogy van még olyan ütődött ember mint én aki az éjjel közepén egy fa alatt ül akár csak egy hajléktalan. Itt van ez a szép rejtélyes város, bűn lenne otthon kuksolni és nem felfedezni. Mindig is ilyen voltam szeretek megismerni dolgokat, és új dolgokat kipróbálni persze csak ami nem ártalmas magamra. Sosem cigiztem és nem ittam, mert az a két dolog csak a "lejtőn" lefele indít nem pedig fölfele ahová én törekszem. Hirtelen madár csicsergésre leszek figyelmes, milyen jó hallani ezt.. de azért kicsit furcsa, hogy a madarak ilyenkor is csicseregnek az éjszaka közepén. A város fénye látszik a messzi tájban elég nagy ez a park, valahogyan mindig el tudnék lenni ezen a helyen olyan jó kelleme, már csak egy kis társaság hiányzik nekem, akivel el tudok dumálgatni.

» ...Park...
» Erdei park