Last Night Cassino

Az olykor játékos kedvű vendégek igénybe vehetik a játékgépeket, póker meg egyéb játékokat űzhetnek. Távol a város zajától ,itt nyugalmasan szórakozhatnak kedvükre a vendégek.

Megérkezek a kaszinóba mivel, hogyan már elég régen jól ismerem az embereket így a gondolkodásukat is ismerem. Ezért itt mindig csak győzni szoktam na meg ha nem győzök akkor mindenkit legyilkolok annyi baj legyen. Be is megyek öltönyös ruhában ilyenkor a jó modor uralkodik rajtam. Gonoszságomat átváltozott démoni formában szoktam gyakorolni. A tőr ott lapult nálam ami egyetlen érintésre hatalmas és csodás karddá változik. Így nem félek senkitől és semmitől. Oda megyek egy üres asztalhoz ahol csak néhányan vannak.
- Be szállhatok a játékba.- Vettem ki a zsebemből egy jó adag köteg pénzt. Ezen föl csillant a szemük majd el kezdtünk játszani.

/Be lép a kaszinóba egy vámpir és egy deanpeal na ezt a párosítást lehet hogy külön érkeztek de úgy is helyt vannak, mostanság teljesen meg változott a világ. Eddig csak úgy gyilkolták egymást most meg barátság. Had lássuk mit tudnak feléjük intek hölgy jöjjenek ide az asztalhoz mert volt még pár szabad hely. A férfiban érzek egy kis erőt de ez meg sem közelíti az enyémet a lány a szokásos sima vámpir ahogy észre vettem de erre mérget nem veszek. A Két emberke észre vette a jelzésemet közben intettem a férfinak vagyis a bankosnak, hogy várja meg a két alakot. Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi ész szorult beléjük. Majd csak el válik azt mondják a póker szerencse játék de ez nem igaz mert ezt a játékot játszani is tudni kell.

/ A lapok ki osztása után be dobom az összes pénzt hisz tudtam, ezekkel biztosan nyerni fogok volt Egyszínű 10-es, bubi, dáma, király, ász ha jól emlékszem akkor ez a Royal flöss. Ennél erősebb kártya lap nincsen és tudtam, hogy ezzel nyerni fogok. Arcomon gonosz vigyor ül ki mindenki meg teszi tétjeit most jön az a vámpir csajszi. Még elég fiatal lehet de az alakja kárpótolja a tapasztaltságát. De az a vámpir utánzat még mindig zavart én az ős idők híve vagyok. Ki kellene irtani az összes ilyen félvért. Nem értem miért kell megtűrni itt őket ki kell pakolni a városból és kész. De itt nem rendezhetek fesztivált mivel sok a halandó és nem szeretnék vér fürdőt rendezni. Már csináltam ilyet de ez nagyban föl fedné a démonok jelenlétét itt a területen. Nagyon nem szeretném pont én föl fedni a titkot. A lányra nézek, hogy lépjen ő is a fiún látom, hogy bízik a lapjaiban de se baj ha el is vesztem akkor is van pénz ahonnan a többi jött de Royal flöss képtelenség veszíteni.

Már épp nézném, hogy ki vág furcsa grimaszt, vagy önelégült vigyort, azért, hogy leszűrjem, kinek milyen lapjai vannak, amikor Iason(!) ül le az asztalhoz. S miközben én tátott szájjal kapkodom a levegőt, a h*lye gyerekje még csak rám sem néz. Hát, kapja be! De most komolyan...! Tényleg ekkora k*csög, vagy nem is izgatja, hogy "ismer"? Esetleg próbálja elrejteni az érzelmeit? Már ha van olyan... hátra hőkölök, és az asztalra könyökölök. Oké, hát akkor játszunk így!
Miután másodszorra is kitették a lapokat, bedobtam az enyémet. Egyrészt mert nem volt semmim, másrészt mert nem mertem megkockáztatni egy blöfföt, a démon észveszejtően önelégült vigyora láttán. S ez volt az a pillanat, amikor üres tekintettel bámulni kezdtem a játékot, miközben azt sem tudtam, mi folyik körülöttem. Iason vérének édes illata fullasztóan körbe lengett. nem olyan volt mint az embereké, sokkal másabb.. a napfény, a tavasz, - méz és csokoládé - a szerelem és az élet mámorára emlékeztetett, amiről csak álmodozni lehet. Egy emberé ehhez képest nudli. Végül nagyot nyelve pillantottam körbe, úgy téve, mintha nem érdekelne. Látszólag én nem izgatom őt...

Lassan a megnyert pénzt a zsebembe vágom arcomon kielégült vigyor ült ki gondoltam na ezt jól tetted ha most el húzza a kis félig ember félig vámpír hátsóját. Nagyon nem bírom az ilyen torz szülötekett de nem fogok itt vérfürdőt rendezni. Nincs kedvem takarítani, sem botrányt rendezni pénzem a duplájára gyarapodót így is hogy néhányan el mentek. Nos le osztották a lapokat de nem voltak valami jó lapjaim ezért csak csak csupán 400$ tettem föl. Hisz nem bíztam abban, hogy újra nyerni fogok de próba szerencse. Valamit kell hagyni a másoknak is. A pincérrel a vámpír hölgynek hozattok egy pohár pezsgőt nem mintha meg tudná inni de vért nem szolgálnak föl így hát elégedjen meg azzal. Ez is sok amit mások szoktak kapni tőlem nem vagyok ajándékozós típus. Látom rajta az önelégült mosolyt de tartom továbbra is a tétet. Várom, hogy mi fog történni.

A lány megnyerte ezt a kört és tudta, hogy ezt meg is fogja de erre nem tettem föl nagy tétet hisz nem voltak jó lapjaim. Nem tudtam mit tegyek ezekkel a nyamvadt halandókkal. Ki szállok a póker asztaltól. Majd elindulok a lány mellé de az előtt föl hívom Johnt, hogy tegyen meg nekem valamit.
– Haló John.
– Küldj pár gyilkost két halandóra, hogy intézzék el a pénzüket pedig amire vissza érek z éjjeli szekrényemen legyen.
– Igen is Uram meglesz.
Ekkor oda értem a vámpír hölgyhöz.
– Folytassa tovább ön a játékot?
– Mert ha nem akkor egy kicsit el beszélgetnénk ha önnek is megfelelne.
Vissza tekintek arra a korcsra nem a személye váltja ki a haragomat hanem az ami egy,,félvér”. Nagyon nem izgat a jelenléte de nem szeretem ha 10 méterese közelben van hozzám irritál. De kíváncsi vagyok rá, hogy milyen hatalmuk van ebben a városban. Kezemmel újra ide intem magamhoz, hogy tudjak szerezni egy kis információt a „Félvérekről”

A lány arcán látom, hogy nagyon nem szeretné ha ide hívnám a deanpilt pedig szívesen meg aláztam volna jobban. De ha nem akkor nem majd máskor a földbe tiporom. El indulunk a bár részére ahol vannak két személyes asztalok mert állva egy kissé unalmas beszélgetni. Még mindig közel van a „félvér” de nem izgat.
– Na és mesélne magáról egy kicsit, hogy megismerjem jobban.
– Általában nem szoktam ilyen kedves lenni.
– De meg bántotta önt az a „korcs”?
Kérdésekkel bombáztam a lányt hisz kíváncsi vagyok rá, mit fog mondani. Még nem találkoztam a Vámpír Ural sem a Vámpír királynővel. De remélem együtt fogunk működni de nekem végül is mindegy. Az a célom, hogy mi legyünk az uralkodó faj a városban.

A lány védelmébe vette azt a korcsot nem értem miért hisz régebben csak úgy gyilkolták őket most meg. Nem szeretem ezt az új gondolkozást. Mindenki olyan más lett régebben nem törődtünk a halandókkal ha kellet egész falukat irtottunk ki és történt valami semmi. Közben be mutatkozott.
– Az én nevem Stefan Ludger mind tudod a démonok királya vagyok.
– Tudtad, hogy király vagyok?- néztem a lányra.
– Hát ha úgy gondolod kaphatsz egy szobát a pokolban de ahhoz gonosszá kell válnod.
– Ha akarsz jöhetsz
– Tudom nem osztod véleményem de én öregebb vagyok és akkor a korcsokat irtottuk nem barátkoztunk.
Majd hirtelen erre jött a korcs bemutatkozott majd föl tette egy kérdést nekem.
– Stefan Ludger Démon király.
– Tudod én nem most születem és régebben irtottunk titeket de most sem vagyok jó véleménnyel rólatok és nem is leszek.
/Jelentettem ki neki közben a tőrön volt a kezem hogyha kell erő rántsam, de milyen gonosz kedvemben vagyok ma erős és hosszú karddá változna. De itt nem szabad ekkor hirtelen néhány lövést hallok két lak a földre zuhan. Na végre mi tartott eddig a gyilkosoknak. Majd elindultak felém a pénzel a kezükben.

Szerre a kedélyek le csillapodtak kezemet le vettem a fegyveremről na most vajon mit fog ki eszelni az a korcs. Nem szólt semmit csak bambán nézet előre. Közben a lány is kiverte a díszhisztit, hogy ő nem fogja végig nézni, hogy mi verekszünk. Ezen a hozzá álláson kell majd változtatni ha el fogadja ajánlatomat. De ez már az ő dolga Ivy ki tudná kiképezni nagyon ehhez ért na meg máshoz is mosolyodtam el. Föl Állt az asztaltól és elindult na menjen ha akar én nem fogok utána kiáltani akkor inkább haza megyek a palotámban. A két gyilkos ott állt a hámban mint két ideglenes személyi testőr. Igaz, hogy nem olyan jók mint Ivy de ez most ideglenesen megteszi.