Last Night Cassino

Mind ketten távoztak az asztalomtól a hátamban áll a két bérgyilkos a lány mondandója alapján rájöttem valamire. Ez is olyan gyenge vámpír mint a többi hisz jólelkű. „A félelem félelmet szül a délelem pedig hatalmat” mondta volt a mesterem ez volt nékem az első lecke amit meg kellet tanulnom. Ha nem félnek tőled lehetsz erős de nincsen hatalma. Az pedig minél jobb ha van hatalmad. Ha el fogadja a dolgot, hogy a Pokolba jöjjön akkor még sokat kell tanulni Ivytől. De én nem fogok utána rohanni és vissza hívni nem engedi a méltóságom na meg ha akar beszélni akkor jöjjön ide és ha nem akkor menjen merre tud.

/ Közben meg ittam a nem rég rendelt italomat egy pillantást vetettem a két személyre éppen megcsókolták egymást. Na ezt ha látná a királynő nem tudom mit tenne nem ismerem. De meg kell ismernem. Ez a lány egyre jobban ki ábrándít a vámpírokból, hogy csinálhatja ezt egy korccsal. De ez az ő dolguk én nem fogok bele avatkozni. De ha megtudja a királynője akkor nem lesz szerintem el ragadtatva. Azt mondta fejedelem legalább a saját tiszteletben tarthatná a királynak náluk a fejedelem deanpeal kellene legyen nem pedig egy vámpir. Látszik, hogy a világ a feje tetejére állt. Ezek láttán vissza vonnám a meghívásomat ha el is fogadja akkor nagyon sokat kell csiszolni ezen a nőn. Nem szabad az érzelmek vezéreljenek hanem a józan ész. Föl álltam az asztalomtól a két gyilkos a hátamban a rendőrség lassan ki fog jönni de nem érdekel. El hagytam a kaszinót. éppen este volt föl mentem a kaszinó tetejére majd átváltoztam és vissza repültem a pokolba. A gyilkosaim pedig gyalog vissza iodnultak vagy amin akarnak.

// Pokol/ Démon Király Palotája//

Megérkezek a kaszinóba a házi gazda üdvözöl engemet lassan oda ballagok a székbe leülök majd a szolgákhoz szólok.
- Ha megérkezik egy Emmaline Troy nevű hogy azonnal vezessétek elém.-mondtam nekik erre a válasz is megfelelő volt. Addig is be álltam egy kicsit pókerezni a halandók közé szeretem látni csalódott arcukat ahogy el veszítik mindegy egyes pénzüket igazi mámorban úszok ilyenkor.

Lassú kecses léptekkel léptem be a kaszinóba, azonnal fogadtak, és kérdezgetni kezdtek.
-Emmaline Troy vagyok.-villantottam elbűvölő mosolyt az inasra, aki tetőtől talpig végig mért. Ezen csak haloványan elmosolyodtam, majd mikor a srác intett, hogy kövessem, ringó léptekkel folytattam az utam az asztalok között. Végül egy sötét hajú férfi hátát kocogtatta meg.
-Öhm.. Uram, Emmaline Troy kisasszony megjött.-suttogta a fülébe, majd távozott. Ha a férfi rám néz kecsesen meghajlok előtte, és illő módon köszöntöm is.
-Emmaline Troy a szolgálatára Stefan, a Démonok királya.-kecsesen fejet hajtottam, rangomhoz méltóan, majd vártam, hogy a férfi elmagyarázza a dolgokat. Bíztam abban, hogy nem zavartam meg a játékát, melyet a halandókkal játszott. Azt is fontolgattam, hogy másik helyet is választhatott volna, hogy találkozzunk, nem csak egy kaszinót. Végtére is teljesen mindegy. Egy pincér is oda lépett hozzám, és megkérdezte, hogy mit innék. Egy egyszerű alkoholos italt választottam, holott még hosszúnak ígérkezik az éjjel. Mikor az italom megérkezett, és leültünk egy csendes bokszba, ránéztem a férfire.
-Szóval, mit is kell megbeszélnünk?-kérdeztem csendesen, majd bele kortyoltam az italomba, és fürkésző pillantásokkal végig mértem az ember bőrbe bújt Démon királyt.

Egyszer csak belépett a kaszinóba egy nő ami vérfarkas volt éreztem a levegőben azt a különleges illatát ami csak is neki van. A halandók azonnal meg is állítják majd felém küldik a nőt az oda is jön hozzám, rendel magának egy italt majd föl tesz nekem egy aprócska kérdést. A játékomat befejezem nyertem egy kis pénzt de nekem nem igazán ez az élvezet hanem a halandók sanyargatása. A lány fele fordulok majd megszólalok bájos hangon.
- Rendben akkor most már tudjuk egymásnak a neveit azt szerettem volna önnel megbeszélni a fajaink közti viszonyt.
- Csak azért, hogy félre értés ne essék, úgy-e nem zavartam meg semmi fontos dolgában?- kérdeztem tőle, egy felületes kérdéssel, kíváncsi vagyok rá, hogy majd , hogy fog viszonyulni a helyzethez. Első látásra elég jó lánynak látszik, kedves, de vajon mennyire vezeti jól a népét mert egy vezetnek az a feladata, hogy a népe legyen az első számára. A halandó meghozta az italát a nőnek majd hozott nekem Whiskyt két darab jéggel. Ez ám az igazi ital csak kár, hogy nincsen rám nagy hatással az alkohol, de azért szeretem az izét, persze a vér íze nem fogható hozzá. Körül néztem a kaszinóban nagyon zsúfolt volt ez ám az igaz hely, mert így jobban szeretem beszélni ügyeimet mert így nem annyira feltűnő mások száméra mintha el hívtam volna például a palotámba hívtam volna.

-Rendben beszéljük meg. Bár meg kell hagyni, hogy nem értem, mit is kéne megbeszélni, két külön fajnak.-vontam össze szépen szedett szemöldökeimet. Végtére is nekem teljesen mindegy. Lassan bele kortyoltam az italomba, majd utána újra felpillantottam a férfire, és válaszoltam a kérdésére.
-Egyáltalán nem zavart meg semmit, éppen végeztem a rezidenciám csinosításával.-válaszoltam tömören, a pincér Whiskyt hozott a démonnak, nekem olyan felületes, egy egyszerű ital is megteszi. Főként, hogy nem nagyon akaródzok sokáig egy démon társaságában ücsörögni, bár így ember alakban eléggé vonzó, meg kell hagyni.
-Szóval, halljam, mit kell tudnom arról, hogy mit tehetünk, és mit nem! És előre figyelmeztetem, hogy csatát ne forgasson a fejében!-jegyeztem meg élesen, újabb korty ital gurult végig a nyelőcsövemen, majd angyali pillantást küldtem a férfi felé. Attól függetlenül, hogy kedves vagyok, a bennem rejlő vadat senki sem tudja megfékezni, ha esetleg előtör. Így abban bíztam, hogy a férfi nem is akarja kivívni magának ezt a felettébb gonosz figyelmet. Lehet ő az erősebb, de a női furfangnak nem sokan állnak ellen, és szerintem ennek a dolognak a démonok nagy hatalmú ura is tisztában van.

A lány egyenesen a közepébe vágott sokat nem kerülgette a dolgot ez jó mert szeretem ha ki mondják amit gondolnak. Mondandóján egy kicsit elgondolkodtam, hát én nem tudtam mit mondjak neki, mert én igazából nem szerettem volna megtárgyalni azt, hogy mit szabad és mit nem, de ha már ennyire akarja én akkor nem fogom vissza utasítani a gondolatot.
- Őszintén szólván nincsen konkrét gondolatom - álltam megy egy pillanatra mikor kortyoltam egyet jég hideg Whiskymből majd folytattam- de szerintem kezdjük a határokkal ön, hogy gondolta, hogy legyenek a határaink, hogy ne léphessük át egymás határát vagy igen mert őszintén szólva nekem ez teljesen mindegy.
- Ez csak is önnel függ csak én sem szeretném ha köztünk háború ütne ki én a vérfarkasokra barátként tekintek, a városban csak is két fajt nem kedvelek és az a vámpir és az angyal. Ha jól tudom a vámpírok közös ellenségeink nem?
- Az angyalok képmutatók és a vámpírok királynője egyszerűen csak egy .... inkább nem mondom ki.- mondtam el neki gondolat menetemet majd hogy értse meg ő is jól jönne egy barát. A városban nagyon nem észleltem nagy vérfarkas jelenlétett, d attól függetlenül sokan lehetnek, nagyon nem is járkálok a belvárosban inkább csak a kaszinóba. Akár hogy is az én mottóm "ha nincs velem akkor ellenem" nincsen számomra semleges vagy barát vagy ellenség.

-Nekem teljesen mindegy, hogy vannak-e határok. Akár az átjárást is megoldhatjuk szerintem, ha nem esik bántódása, sem démonnak, sem az enyéimnek.-kocogtattam meg a poharam, ami azt jelentette, hogy gondolkodom.
-A vámpír ha megharap egy vérfarkast, attól függ milyen alakban, akkor örök életére, vagy ember lesz, vagy farkas. Szóval mondhatjuk úgy, hogy igen közös ellenségünk.-mondtam, hiszen azért, hogy nem régen lettem vérfarkas, eléggé tájékozott voltam ebben a dologban, lehet, hogy az átváltozás miatt, nem tudom.
-Az angyalokat nem szeretném titulálni, még nem találkoztam velük, addig nem is ítélek el senkit.-magyaráztam a királynak, hogy értse hányadán állunk, én senkinek nem osztom addig a véleményét, míg nem láttam a saját szememmel.
-De látom ön eléggé tájékozott. De maradjunk annyiban személy szerint, hogy a démonok nyugodtan jöhetnek az erdőbe, ha úgy tartja kedvük, de ha valamelyik farkasomnak baja esik, akkor itt esküszöm meg, hogy nem ússzák meg egy egyszerű megtorlással.-mondtam közönyös hangon, majd jobbomat nyújtottam a férfinek, ha ő is jónak látja a dolgot, akkor kezet rá.

A lányt végiig hallgattam arcomra egy gonosz vigyor ült ki csak magamban nevettem, mert nem akartam, hogy bolondnak nézzen. Mondjuk érthető a dolog, hogy nem akarja, hogy baja essék csak egy-egy esetben az is fontos, hogy ki provokál kit, de most ezt a felét inkább hagyom. Ittam még egy kortyot a whiskymből, majd szóra nyitom számat.
- Kezet rá, de még egy dolgot szegezzünk le ez fordítva is igaz, ha a vérfarkas bánt egy démont akkor azt megtárgyaljuk nem pedig egymásnak rohanunk.- mondtam neki ésszerűen majd folytattam- Ha egy démon vétkezett és az be is bizonyosodott akkor annak büntetését ön szabhatja ki én meg végre hajtatom szolgáimmal.- ezzel fejeztem be mondanivalómat. Közben szemmel a lányt egy kicsit jobban átvizsgáltam, hát szép lány és ahogy látszik az esze is a helyén van. Pont megfelelő vezető szerintem a vérfarkasoknak, még nem fedeztem, fel lányban ilyen indulatosságot, ezt bizonyítja a felém mutatott kéz. Ekkor figyelmemet leveszem a lányról, hogy neki ne tűnjön föl annyira, nem szeretném ha azt hinné, hogy bámulom. Közben szolgáim még mindig ott vannak az ajtóban akik várják következő parancsomat. Egy ideig el leszek ezzel a kedves lánnyal velem szemben mi ketten pont jól vagyunk itt. Ahogy halottam nem tudom mennyire vagyok jól értesült, de nincsen párja a lánynak. Ha nem ismerném a lányt azt mondanám, hogy nem tudja kemény kézzel igazgatni a népét. De Emmaline ezt teljesen megcáfolja alapjaiban, közben újra a lány fele fordulok és megszólalok.
- Ha szeretne el jönni a palotámba valamit megbeszélni én tárt kapukkal várrom és az őrökkel is megbeszélem, hogy engedjék be.
- Még a mai napon ki fogom jelenteni a démonoknak, hogy a vérfarkasok szabd bejárást kaptak a pokolba.-magyaráztam el neki tervemet következő cselekedetemről. Jobb lesz majd minél előbb tudatni velük mert nem szeretném ha véletlenül valamelyik tudatlan démon rá támadna egy vérfarkasra. Jobb a dolgokat minél előbb tisztázni a fiatalok előtt.

Stefannak gonosz mosoly ült ki az ajkára, igazából nem foglalkoztam vele, végül kezet ráztunk, és a démon király is elmondta a feltételeit. Lassan kiürült a poharam is, ezért újat kértem, de most egy teljesen más italt.
-Egyáltalán nem tervezem, hogy megbeszélés nélkül támadnék, tudom, hogy a démonok erősebbek a vérfarkasoknál.-mondtam játszi könnyedséggel, hiszen ezzel is tisztában voltam. Végül mindketten elhallgattunk egy kis időre, így az italomat kezdtem jobban szemügyre venni. Attól, hogy alig múltam tizennyolc, eszem még igen is van, még ha azt nézzük, hogy nő vagyok, akkor is. Végül Stefan törte meg a csendet két mondattal.
-Köszönöm a nagylelkűségét.-villantottam lenyűgöző mosolyt a férfira.
-Ez az engedély oda-vissza alapon működik.-toldottam meg, hogy a démon királyt is szívesen látom a rezidenciámon, ha úri kedve úgy tartja. Végül bele ittam az italomba, és elnyomtam egy kislányos mosolyt.
-Ha szabad kicsit érdeklődnöm, felség. Ön már megtalálta a párját?-tettem fel egy apró kérdést, hogy ne üljünk szótlanul, természetesen azt is elfogadom, ha nem akar a kérdésre válaszolni, hiszen nincs kedvem mások életében turkálni. Lábaimat az asztal alatt keresztbe fontam, és úgy figyeltem tovább a férfi arcát, néztem a mimikáját, hogy mit tudok leolvasni róla, régen, mikor kicsi voltam, azt mondták, hogy a démonok kapzsi lények, mindent maguknak akarnak, és nem lehet jól kijönni velük. Ezt most majd meglátjuk, hogy milyen is lesz a viszony a két faj között. Abban viszont biztos voltam, hogy mikor haza érek, felkeresem a farkasokat, és elmagyarázom a jogaikat.

A lány beismerte, hogy mi démonok erősebb vagyunk mint a vérfarkasok, ezt így nagyon nem lehet kijelenteni mivel, az az egyén képzettségétől is nagyban függ. De látom rajta az erélyességet ami sok vezetőből hiányzik és belőlem is, de szerintem egy démonnak nincsen is szüksége rá. A cseneted Emmaline hangja töri meg, kérést intézett felém ami egy kissé meglepő volt számomra. De nem zavar a kérdése szívesen adok rá válasz.
- Párom az már került mert a pokolban feltétlen szükség van egy királynőre, hogy teljes legyen a harmónia.
Mondtam neki miközben, figyelmem szorosan a lányon tartottam, nem tudtam, hogy meg kérdezzem-e, hogy neki kerülte párja. Egy kicsit kíváncsivá tett a lány, ezért úgy döntöttem megkérdezem tőle, hisz ha ő megkérdezte akkor már én is megkérdezem.
- És önnek került párja?
/Kérdeztem tőle körülöttünk játszottak a nyomorult halandók, szegényeknek halvány sejtésük sincsen, hogy minden egyes percben milyen nagy veszély leselkedik rá. De ez így jó, hogy nem tudnak rólunk démonokról, vérfarkasokról és sok más lényről. Ez csak is az ő érdeküket szolgálja, így jobb lesz mert ha tudnának rólunk akkor eluralkodni rajtuk a pánik és a félelem. Akkor kitörne itt a káosz akár, hogy is jobb a béke mint mindig csak a szüntelen harc. A kérdésem után rögtön megszólalok./
- Ha persze nem zavarja a kérdés.
Mondtam neki el a dolgot nem szerettem volna ha kényelmetlen helyzetbe kerül ezzel a kérdéssel. Minket démonokat nehezen lehet kellemetlen helyzetbe hozni, de ő sokkal másabb mint én a vérfarkasok is öregednek és meghalnak. Ez az élet rendje ez nem vonatkozik ránk démonokra és vámpírokra, na meg azokra az átk@zott korcsokra., mert mi addig élünk amíg csak meg nem hallunk fizikai úton. Közben figyelmemet nem veszem le a lányról, de nem olyan feltűnően néztem, hogy ő észre vegye a dolgot, de ha két személy beszélget az természetes dolog, hogy egymásra néznek nem pedig a földet bámulják.

Stefan válaszolt a kérdésemre, egy mosollyal nyugtáztam csak. Majd felém intézett egy kérdést, és egy mondatot is.
-Nem még nem tudok arról, hogy lenne párom, bár mondjuk meg az igazat, nagyon szeretném, ha egy erős férfi is végre a színre lépne az életemben.-mondtam csendesen. Lassan bele kortyoltam az italomba, majd körbe néztem a kaszinóban, tele volt halandókkal. Valahogy így sokkal jobban éreztem magam. Nem volt annyira zsúfolt a hely, de nem is voltak kevesen, látszólag mindenki élte az éjszakai kis életét.
-Van még valami, amit meg kéne beszélnünk?-tettem fel egy alap kérdést, mert valljuk be, hogy nem igazán szoktam még hozzá ahhoz, hogy nekem majd egy egész hordát kell irányítanom.

Azt mondta, hogy nincsen párja, ezt valahol sejtettem is, mert akkor lehet, hogy nem vele tárgyalnék. Egyben örülök annak, hogy ő vele tárgyalok, mert valahogy egy kissé kezdem megkedvelni ezt a lányt ami nálam nagyon nagy szó mert általában nagyon undok vagyok.
- Hát szerintem ennyi lenne nagyon nincsenek, de ha van kedve akkor folyathassuk a beszélgetéseinket, mert a Pokolban Aragor elrendezi a sürgős dolgaimat.- meséltem el neki a dolgomat majd folytattam
- Ha siet akkor nem gond ha elmegy, ahogy ön akarja, én szívesen folytatnám tovább a beszélgetésünket.
Egyetlen gondom az volt, hogy még elég kevés vezetőt ismerek, de igyekszem majd a többivel is beszélni a soron következő az oroszlánok vezetője lesz.

Stefan átkozottul kedves volt, és jó volt vele társalogni. Gyorsan meg is beszéltünk mindent. Barátságosan mosolyogtam a démonra, egyáltalán nem feszélyezett a jelenléte.
-Igazából nem sietek sehová, csak meg kéne keresnem most már a fajtársaimat, vagyis a falkát, hogy megbeszéljem velük a dolgot.-magyaráztam.
-Viszont ha szabad megjegyeznem, szerintem hívjuk össze a falkák vezéreit, és beszéljünk velük, így nekem is egyszerűbb lesz, és egyesével olyan nehéz megmagyarázni a dolgokat.-ajánlottam csendesen, majd megittam a maradék italomat, és úgy néztem a férfi szemeibe. Egyáltalán nem t*skó! Sőt kellemes vele cseverészni.

Lassan végig hallgatom a lányt figyelemmel, közben egyet kortyolok az italomból. Hát amit mondott abban igaza van ez nekem is jutott már eszembe, de el vetettem az ötletet mivel csak egy nagy veszekedés lenne a vége a dolognak. Így ketten jobban meglehet állapodni, de ha ő úgy meg tudja szervezni én akkor benne vagyok a dologban. A lányra szegezem figyelmem majd megszólalok, hogy nyilvánítsam ki véleményemet a dologról.
- Hát könnyebb lenne ez igaz csak arra is gondolni kell, hogy ha többen vagyunk akkor nehezen tudunk megállapodni és ennek a vége egy nagy veszekedés lehet.
- De amúgy én benne vagyok a dologban és mindent megteszek ennek érdekében ha ön is benne van.
- Kényelmesebb lenne az igaz és gyorsabb is, de még azt is ki kell találni, hogy hol legyen a találkozó valami semleges helyen kellene megtartani a dolgot, hogy ebből gond ne legyen.
Mondtam el neki a dolgot és véleményemet, kíváncsi leszek rá, hogy ő mit fog mondani.