Last Night Cassino

Csendesen figyeltem, hogy miket mond a Démon, és néha bólintottam is, hogy értem.
-Hát megpróbálhatjuk.-vontam meg a vállam, majd egy tincset száműztem a fülem mögé. Zavar ha a hajam a szemem előtt van.
-Akkor nem sokára meg szervezem. Legalább is bízom abban, hogy sikerülni fog.-sóhajtottam egy mélyet, majd hallgatni kezdtem a zenét, ami a hangszórókból szólt. Gondolkodóba estem, hogy én hogyan fogom ezt az egészet végig csinálni... De hát egyszer mindent meg kell próbálni, egyszer élünk.

A lány elvállalta a dolgot ha szükség lesz akkor én is fogok segíteni a dologban, de nem szeretnék nagyon tárgyalni az agyalok és a vámpírok urával mert mind kettejüket ki nem állhatom. De végül is ez van nem tudok változtatni rajta próbálom elfogadni őket olyanok amilyenek.
- Hát igen én valamikor, hogy megszervezem néhány négy vezetőt össze hívok és ön is négy vezetőt.- álltam meg egy pillanatra mikor ittam egy kortyot az italomból majd folytattam. - így önnek megfelel?- kérdeztem továbbá a lánytól mert nekem ez így tökéletes, jobban belegondolva tök mindegy, hogy kit kell meghívom mert abba nem halnék bele ha meghívnám és ott legalább tudnánk tisztázni a helyzeteket.

-Természetesen rendben van! Csak akkor állapodjunk meg, hogy melyikünk, kiket hívja meg! És akkor kéne a "névsor"..-tettem idézőjelbe a szót, hiszen annyira még nem világos előttem, hogy Ki kicsoda, hiszen nem rég érkeztem, és eddig csak Stefant ismerem, ami kissé zavaró, vagy éppen nem... Ezt pont nem tudom eldönteni!
-És akkor gondolom levelet küldünk nekik, és találjuk ki azt is, hogy hol legyen ez az egész! Nekem igazából teljesen mindegy, gyalogolni bármennyit tudok, szóval ezt önre bízom.-húztam ki magam ülő helyzetben, és jól megnéztem magamnak egy éppen arra haladó pincért.

A névsorral kapcsolatban még én sem ismerek pontosan néhány klánfőnököt, de majd kiderítem a nevüket.
- Hát én nem ismerek mindenkit, de párak tudok akikkel tudna beszélni, ha megfelel önnek akkor majd egy levélben elküldöm a névsort.- mondtam neki, mert átunna kell néznem még a neveknek mert 2 faj klánvezetőjét még nem ismerem. De hírnökeimmel ki fogom deríttetni a dolgot és végső esetben magam járok utána a dolgoknak. Látom, hogy megnéz egy pincért hát ez van ha valaki halandó befolyásolja a hormonjaik. Utolsó kortyot ki ittam a poharamból majd rendeltem egy ujjat . A lányra néztem majd megszólaltam.
- Amúgy a hely szerintem a belvárosban lenne a legjobb mivel az mindenki számára semleges hely, este kellene tartani a vámpírok.- fejeztem be a mondandómat.

Ez van mit tagadjam, ha egyszer jól nézett ki a pincér, flörtölni meg ugye senkinek sincs megtiltva, de maradjunk annál, hogy a halandók hanyagoljanak!
Meghallgatom, amit Stefan mond, és bólintok is rá. Igazából kezdtem álmos lenni, és már a hangulatom is igen csak padlót fogott, a démonnak pedig nem akartam az idejét tovább rabolni.
-Rendben, akkor majd várom a levelét. De elnézését kérem, nem szeretném tovább rabolni az idejét. És ideje nyugovóra térnem, illetve...-nem mondtam ki, hogy éhes lettem, de gondoltam rájött, így lassan felálltam az asztaltól, és egy utolsó mélyre ható pillantást váltottam a démonok királyával.
-Köszönöm a beszélgetést, bízom a viszont látásban, és ahogy megállapodtunk, úgy lesz!-fejeztem ezzel a mondandómat. Gyors fejbiccentés után kisétáltam a szórakozóhelyről. Éreztem magamon, a kíváncsi halandók tekintetét, így még lassabban sétáltam kifelé, hadd nézzenek csak. Végül mikor elértem az erdőt, átváltoztam, és vadászni indultam. Utána tértem csak a lakosztályomba.

//Shadowlandi erdő/Az Ulfrik lakosztálya//

Egy idő után a lány megszólal és arra a döntésre jut, hogy elindul haza elköszöntem tőle majd el is ment a Kaszinóból. Én még maradok pár percig azt hiszem és én is haza fogok térni a démon birodalmamba. Föl állok miután kiürítettem poharamat amit nem régen töltöttem újra, nagyon nincsen nagy hatással rám az alkohol, tehát elég sokat tudok fogyasztani belőle anélkül, hogy hatással volna rám. Most nincsen kedvem sem vezetni sem pedig valami mással haza térni. Ki akarom engedni belülről a démont és szabadnak lenni, szabadon szállni a levegőben amit nagyon szeretek. Lassan föl megyek a lépcsőkön a kaszinó tetejére körülnézek de nem fog meglátni senki ezéért föl veszem démoni alakomat. Éj fekete denevér szárnyaimat kitárom mint palást úgy hullik rá, majd föl reppenek a sötét éjbe ahol nem lát meg senki és biztonságban vagyok mindenki elől. Ilyenkor érzem magam szabadnak amikor szabadon repülhetek a levegőben, anélkül hogy bárki is láthatna és hozzám szólhatna ott fent a hideg levegőben egyedül és magányosan. De azért lassan már a palotám fele veszem az útirányomat mivel még sok dolgom van még és mint Aragor sem tud elintézni Catei mellett, de tudom, hogy az ő kezeiben biztonságban van. Nem hiszem, hogy amikor haza érek akkor nem vár valami rossz hír mert mintha már látnám a dolgot, hogy valami butaságot csinált az én kedves testvérem.

/Pokol/ Démon Király Palotája/