Zoey Fleming (Angyal)

Név: Georgina Heart

Angyali név: Zoey Fleming

Nem: Nő

Kor: 17éves vagyok.

Faj: Angyal

Hierarchia: Őrzőangyal

Átváltozott forma:

Külső: Fekete haj, kissé kreol bőr, kék íriszeim, mint a tenger olyanok, 168cm magas vagyok, 55kg! Alakom nőies, és izmos, majd szépen ívelt domborulataimmal fejeződik be.

Különleges ismertetőjegy: jellegzetes mosolyom, és a szemeim.

Jellem: Kedves, mégis visszahúzódó, barátságos, mégis nehéz elnyerni a bizalmam. Nem lehet soha eldönteni, hogy mire számítson az ember, hiszen még én sem tudom, hogy milyen vagyok.

Előtörténet: 1993ban születtem egy nyári napom. Szüleim örültek az érkezésemnek, boldog, felhőtlen gyermek korom volt. Rendesen jártam óvodába, majd általános iskolába. Bekerültem a középiskolába, és ott nagy hírnévre tettem szert, igazából a szépségem miatt, de nem sokat foglalkoztam vele, a pompon lányok vezetője, és a suli elitjének voltam az elnöke. Sok minden rám volt mindig bízva, segítettem mindig, ott ahol tudtam. Nyári táborokat terveztem, és vezettem le már harmadéves voltam készültem gőzerővel a következő évre, hogy érettségizhessek. A nyári tábort is készítettem elő, hiszen Erdélybe készültünk a lányokkal. Sokan nem bíztak bennem, pedig minden a legnagyobb rendben volt. El is jött a tábor kezdete, mivel megvolt a jogsim, így én vittem a lányokat. Út közben sokat ökörködtünk, és énekeltünk. A tábor nagyon jó buli volt, mindenki élvezte, sokat gyakoroltunk, és fürödtünk a Gyilkos tóban. A haza indulás napjára viszont megfáztam, mindenem fájt, a lányok kérték, hogy ne menjünk vissza, várjunk még pár napot, míg jobban leszek, de én úgy döntöttem, hogy indulunk, nekem is jobb lesz otthon. Egész úton nagyon köhögtem, sokszor meg is kellett állnunk, hogy levegőhöz jussak. Végül sikerült mindenkit épségben haza vinnem. Legjobb barátnőm kért, hogy maradjak náluk, majd felhívjuk anyáékat, hogy most egy napig ott maradok, de elleneztem. Mielőbb a saját ágyamban akartam lenni. Lassan gurultam ki a kocsifelhajtóról, majd célba vettem a haza vezető utat.

Sajnálatos módon nem érkeztem haza. A Balaton mellett jártam, mikor iszonyú köhögés kerített hatalmába. Próbáltam elfojtani, de nem igazán sikerült. Egy óvatlan pillanatban félre rántottam a kormányt, átszakítottam a szalag korlátot, majd belecsapódtam a Balatonba. Erőm nem volt megmozdulni, nem kiáltottam segítségért, csak néztem ahogy ellepi a víz a motorháztetőt, majd a belteret is.
-Ég veled, mindenki.-suttogtam, majd végleg elnyelt a víz. Pár percig még küzdöttem azért, hogy élhessek, de már minden hiába volt. Elnyelt a sötétség, egy barátságos férfi arc volt az első képem, miután felébredtem.
-Hol vagyok?-ültem fel az ágyban, de a férfi csak visszanyomott.
-A Meny-országban, és most már ez lesz az otthonod.-mondta mélyen zengő hangján. Én csak néztem, ahogy kilép a szobából. Csendesen merengtem, csak az volt a furcsa, hogy fehérben volt, ezek szerint nem hazudott. Ez járt a fejemben, miközben vártam, hogy mi lesz a következő lépésem.

Kedves Zoey!
Nagyon tetszett az előtörténeted, egyben megható és vicces. Úgy írtad le mondta valóban megtörtént volna. Természetesen elfogadom. Jó Játékot.

Cindy