Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Harriet Paxton - Anamelech ( angyal)  Kedd 18 Jan. 2011, 21:55 | |
| Név: Harriet Paxton
Angyal név: Anamelech
Nem: Nő
Kor: 220
Faj: angyal
Hierarchia: fejedelemség
Átváltozott forma:
Külső: Szőke haja hullámokban cikázik, szemei kékek akár a tenger vize. Angyal létére azonban alig 165 cm magas karcsú testalkatú s, kiemelkedően kecses, jó tartása van.
Különleges ismertetőjegy: Imádja a kelta szimbólumokat, és egyéb dolgokat, így ennek eredményeképpen a derekán egy kelta mintás tetoválás található, és a jobb lapockájánál/szárnyánál is egy nonfiguratív.
Jellem: Bárkivel aki közel áll a szívéhez vagy örök barátságot fogadott azzal:
szívélyes, kedves, odaadó, őszinte, szeretetre méltó, bűbájos is tud lenni az illető személy szemében.
Ámde emellett eléggé szeszélyes és kiszámíthatatlan személyiség, rengeteg oldala van, és mindenkivel más-más. Számára az első benyomás a legfontosabb.
Előtörténet:
A Mi Urunk 1791 évében születtem az angyalok között, a Mennyekben. Dicső dalokat zengtek a tiszteletemre, nagy tetteket és ötleteket vártak tőlem már attól a pillanatól kezdve.
Szavuknak hittem és boldog is voltam, a gyerekkorom nem volt érdekes. Csak felkeltem tettem amit tennem kellet és lepihentem.
Úgy hittem ennyi, hogy semmi sem lehet ennél jobb vagy rosszabb. Egy nap azonban amikor a születésnapomat ünnepeltük volna, egy idegen angyal jött a városunkba.
Fiatal voltam, nagyon fiatal és tapasztalatlan, vele ellentétben, aki már megjárta az emberek világát. Minden angyal csodálta őt, azt mondták az uralkodóink gyermeke. Sötét fekete haja volt, barna szemei és hívogató ajka. Részemről ez szerelem volt első látásra, nem tudtam a nevét, bár nekem az is elég volt ha a közelemben van és mosolyoghatok rá.
A nevelőimmel szeretett volna beszélni, valami közelgő háborúról és a démonokról. Amikor a helytartóval beszélt ( mert a nevelőim azok voltak), kihallgattam őket. Persze nem szándékosan, én csak 'véletlenül' arra jártam és meghallottam az Ő hangját.
Mély férfias hangja volt, amilyen mindenkinek lenni szokott, azonban valamiben különbözött a többitől. Nem tudom megmondani mi lehetett az, de valami megfogott benne. Talán a modora, amit senki sem értett meg, vagy a képessége amiről senki sem tudott.
Lebuktam, persze, hogy lebuktam. Egyszer csak észre kellett venniük, hogy ott vagyok. Ő lépett ki a teremből legelsőnek, én meg csak álltam ott és bámultam rá.
Alig láthatóan jobban szemügyre vettem őt, arcának vonásait és azt a mindent elsöprő szemeit. Azok a szemek voltak a végzetem, nem is akartam másét látni az övén kívül.
- Kérlek, várj meg! - szóltam utána miközben észre vettem, hogy alakja eltávolodik a folyóson.
Nem várt meg, az volt az első pillanat amikor eldöntöttem, hogy történjen bármi, én nem adom fel a szerelmemet.
Odakint állt Ő, talpig felfegyverkezve, harci öltözetbe. Féltem elmondani neki az érzéseim, hiszen olyan korai lett volna még. Hiszen még a nevét sem tudtam igazán.
- Áruld el miért jöttél ide, kérlek...
- Csak a kötelességem teszem! - ez az egyetlen mondat volt az, ami mindmáig visszacsilingel az emlékeim poros raktárában.
Napok, hetek teltek el, de Ő nem ment vissza az uralkodókhoz. Kíváncsi voltam vajon a gyávaság vagy valami egészen más tartja őt vissza.
Rajtam kívül meg, más angyal alig akadt aki több mint egy beszélgetés erejéig is képes lett volna várni rá.
Tömören beszélt és sosem a lényeget, mindent titkolt még az érzéseit is. Eldöntöttem, hogy megfejtem a titkát, történjen bármi de én akkor is rájövök.
Ebédnél nem jött közénk, mint ahogyan azt tenni szokta. Betegnek hittem, ezért titokban némi étellel felosontam a szobájába.
Nem kopogtattam, ugyan minek? Benyitottam a szobába és akkor láttam meg Őt legelőször páncéljai nélkül, fegyverek nélkül és ing nélkül.
Sosem láttam hozzá hasonló izmos férfit, így még jobban megkívántam az érintését. Azt mondják a tiltott gyümölcs a legédesebb, ahogyan megfordult és rám nézett utolért valami, aminek hatására nem tudtam kontrollálni magam. Megfeledkezve mindenről és mindenkiről közelebb léptem hozzá, mélyen szemeibe nézve cselekedtem. Csókot loptam tőle, bár ő sem ellenkezett, mintha tudta volna, hogy mire készülők.
Karjaival magához szorított és egy ideig el sem engedett, azt hittem ellök magától amiért ilyet mertem megtenni egy uralkodó neveltjével.
Ő azonban olyan volt amiről csak álmodni mertem, kedves és törődő. Mellette biztonságban éreztem magam, sőt az semmi volt amit a nevelőim nyújtottak nekem.
Az Ő neve mindannyiunk nevénél szentebb, Mizrael... micsoda bájos név ez nekem!
Halálos szerelem kötött hozzá s, még mostanáig is köt, ha ő nem menekül el a kötelessége elől akkor örökre egymáséi lehetnénk.
Amikor Mizrael eltűnt az életemből, minden megváltozott. Új élet nyílt meg előttem, a sors amit nekem ígértek szinte már beteljesedni látszott amikor néhány év után újra hírt kaptam róla.
Visszatért közénk, felhagyott a szokásaival egy időre és újra láthatom Őt.
Kíváncsi vagyok vajon változtak-e valamit az érzéseink vagy, sem. Szeretném végre kicsit felbolygatni már a múltat. Azóta elég sok minden történt mindkettőnkkel...
A hozzászólást Harriet Paxton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 01 Jún. 2011, 18:57-kor. |
|
Vendég
Vendég
| | Tárgy: Re: Harriet Paxton - Anamelech ( angyal) Hétf. 30 Május 2011, 20:43 | |
| Szia Harriet!
Az előtörténeted teszik, természetesen elfogadom. Jó játékot!
Lakhelyed: K.O.H. - Angyali kastély - Fejedelmek szobái 1. |
|
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
