Angyalok égi kertje

- Van szíved? Neked?-* Kérdeztem és szinte mosolyognom kellett ezen a kijelentésén. Éppen meg akartam szólalni, mikor Drizzt és Nero lépett oda mellénk.*
- Ash, minden rendben.- * Néztem rá boldog mosollyal, vagy is csak próbáltam úgy ránézni. Mizi kérdésére szúrós tekintettel néztem rá.*
- Tudod mit? Szarok rá, hogy mi lesz. Gyűlöllek azért amit tettél. Győlöllek azért, amiért melléd rendeltek és gyűlöllek azért, hogy tőled vannak a gyerekeim.-* Üvöltöttem és szemeibe nézve használtam a képességemet. Láttam, hogy arca megtorzul a fájdalomtól. Sose használtam még angyal ellen, de valahol el kell kezdeni a sort. Szavai a fülemben csengtek én pedig már majdnem azon voltam, hogy alárulom neki, de nem! Nem árulom el Zoey-t.*
- Sose adnám fel Zoey-t. Ott van a legnagyobb biztonságban, ahol most van.-* Dünnyögtem és egyre eősebben és erősebben hazsnáltam ellene a képességemet, míg le nem terítettem a földre.*
- Én végeznék magammal, ha megtehetném, de nem hagyom itt se a gyerekeimet, se azt az embert, aki valaha szeretett.-* Sziszegtem eltorzult képébe, majd felegyenesedtem és elengedtem tekintetemmel.*

*Csendben figyeltem, hogy mi zajlik Keszi és a másik angyal között, volt egy pillanat, amikor csendben lettek. Majd Keszi megszólalt, és hallottam, hogy Zoey-ról beszél, áhh témánál vagyunk. Nem szóltam bele ebbe a kis közjátékba, ahogy Keszi használta a képességét. Én Nero-t dajkáltam, és elmerültem levendulaszín szemeiben.*
-Keszi... Ha végeztél... Nero éhes.*vigyorogtam rá, mint egy vadalma, majd szó nélkül megcsókoltam. Erre a kicsi a kezemben kacagni kezdett. Imádom ezt a kis embert.*

// De ha mindent elveszel nem fogok senkit ismerni, és az nekem úgy kellemetlen lesz. És a képességemet nem lehet kivédeni De legyen //

* Drizzt csókja teljesen elvette a figyelmemet Joseph-ről és nem is érdekelt már. Éppen indulni akartam, hogy megetethessem a három kis csöppséget, mikor Mizi és Asaliah egymásra néztek, majd a kislány rám. Éreztem, hogy tekintetében bújkál valami. Pár pillanatig néztem csak a lányra, aztán kiesett teljesen minden...*

- Mit csinálsz?- * Kérdeztem a lánytól és mosolyogva néztem körül. Csupa vaddidegen ember állt körülöttem és két kicsi a kezemben.*
- Honnan van ez a két baba?-* Néztem a magasabbik férfira (Ash). Nem értettem, hogy mit keresek én itt. Főleg ezekkel az angyalokkal.*
- Ismerlek titeket?-* Néztem a két férfira szinte egyserre. Nem tudtam kik Ők, de zavart, hogy az egyik olyan közel áll hozzám.*

*Egy nagyon gonosz dolog történt Keszivel, méreg futotta el az agyam, ahogy meghallottam beszélni őt.*
-Remélem most már jobban érzed magad, te....*teljesen felb@szott agyilag a pasi, Keszire néztem, és egy váratlan csókkal ajándékoztam meg, amiből rájöhetett, hogy engem ismer, csak MOST nem ismer fel.*
-Otthon mindent el fogok magyarázni, a babák pedig hozzánk tartoznak.*néztem a szemébe, és átkaroltam. Melegséget érezhet karjaimból, ahogy finoman végig simítok rajta. Ösztönösen érezni fogja, hogy nem kell félnie Drizzt-től, ő az a férfi akiben megbízhat.*