Angyalok égi kertje

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Vas. 16 Jan. 2011, 00:13

Még szorosabban magamhoz öleltem Keszit és már szólni sem tudtam semmit. Jól esett őt a karjaimban tartani és nem gondolni semmi rosszra. Egy sóhajtás hagyta el a szám az álmodozó fajtából, ami semmit sem tükröz, most mit is gondolok. Azonban gondolni gondoltam sok mindenre mégis minden csak körülötte forgott még jobban szeretni őt ás ölelni.
- Imádlak Keszim! – suttogtam. Majd valami megint arra késztetett, hogy megcsókoljam és soha többé el ne váljak ajkaitól.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Vas. 16 Jan. 2011, 21:42

- Én is téged, Mizrael-em.- Suttogtam ajkaiba. Szorosan bújtam a kezei közé, miközben ajkait csókoltam. A rosszullétem úgy elviharzott, ahogy jött. Csak a kezei között éreztem magam biztonságban.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Vas. 16 Jan. 2011, 21:53

Egy cseppet sem akartam elengedni Keszit, azonban a szülők akik mindent megzavarnak most is köhécseltek,hogy abba kéne hagyni amit csinálok legalább addig amíg itt vannak. Elengedtem Keszit de csak az öreg miatt elégé pipa rám.
Most azonban furán megnézett ahogyan mindig.
- Mit műveltél a kerttel? - nem mondtam semmit. A meggyógyítottam szó most nem igazán illet volna ide. A helyre pofoztam sem.
- Semmit uram, az ég világon semmit! - sóhajtottam egyet még mindig nem érti,hogy egy gyógyító vagyok.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Vas. 16 Jan. 2011, 22:48

A szüleim léptek oda mellénk. Apa persze, megint Mizi-t méregette. Lassan felálltam, majd megálltam anyuval szemben.
- Nem történt semmi, csak megszédültem és Joseph..- Kezdtem, de apám a szavamba vágott.
- Ne magyarázkodj nekem.- Förmedt rám.
- Ez az igazság.- Néztem a szemébe.
- Szembe szegülsz szavammal?- kérdezte.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Kedd 18 Jan. 2011, 21:41

Sóhajtottam egyet majd felálltam. Az öreg sosem fog megérteni. Ha csak egy kicsit is belém látna, minden egyes nap nem mérne végig, amikor meglát. Éreztem, hogy a kertet is végig nézi majd a véremből kinőtt virágokat, helyesbítek a véremmel megöntözött virágokat. Persze oda is jó szem kell, hogy észrevegye mit tettem a hőn imádott palántáival. Közelebb lépet hozzám szó nélkül, azt hittem már mondani akar valami kedveset, de nem. Furcsán megvizsgálta a virágokat még le is hajolt értük majd rám nézett.
- Gyógyítod és véded őket? – egy pillanatig elgondolkodtam a nyugodt szavain, nem is mondtam volna semmit, ha újra meg nem kérdezi.
- Csak az előjáték, de mutatok jobbat is! – ismét elgondolkodtam azon miket is beszélek. – Mindegy már nem fontos elég ennyi.- egyelőre tettem oda gondolatba.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szer. 19 Jan. 2011, 20:43

Hallgattam Mizi és atyám beszédét.
- Fiam, jól gondold meg mit teszel.- Nézett rá Joseph-re.
- Azt teszi.- Vágtam gyorsan rá.
- Keszi, történt valami?- Kérdezte anyám idegesen.
- Nem, semmi. Jól vagyok.
- Hazudsz! Már nem hallom a kicsit szívdobbanását.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szer. 19 Jan. 2011, 21:19

Sóhajtottam egyet, amikor már megint hisztizni kezdtek úgymond az öregek.
-Én követtem el ezt a szörnyű bűnt már megint. Urunk parancsa szerint jártam el csak azt tettem, amit parancsolt. – újra sóhajtottam egyet. – Gyógyító vagyok, és már nem tudom hányszor nem hangoztatni, hogy azt teszem, amit ránk bíztak. Csak egy védő burkot emeltem ennyi az egész. Plusz egyfajta kötelék, ami köztem és köztük van, egy cseppet sem árt senkinek éppen ellenkezőleg.
Nos mi a véleményük?

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szer. 19 Jan. 2011, 21:36

- Ezzel semmi gond sincs, csak nem értem, hogy Keszi miért nem fekszik az ágyban?- Kérdezte anyám és a hasamra tette a kezét. Abban a pillanatban elfehéredett arccal nézett rám. Hátrált két lépést, majd apámra nézett.
- Anya, minden rendben?- Kérdeztem. Tudtam, hogy látta, hogy mi történt, és azt is, hogy majdnem meghaltam és a pici is.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szer. 19 Jan. 2011, 21:58

- Csak nem hagyhattam, hogy végleg elvesszenek. Az olyan király, aki hagyja elveszni szeretteit az nem is király. – valójában népet akartam mondani mégis más csúszót ki a számon.
- Elvégre Urunk egymás mellé rendelt minket, nem hagyhattam meghalni csakúgy! – sóhajtottam egyet már megint. Ilyen nehezen jut el az agyukig mi is van most?

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szer. 19 Jan. 2011, 22:14

- Baleset volt. Senki nem tehet róla.- Mondtam komolyan anyám szemébe nézve.
- Hol vannak a picik?- Kérdezték egyszerre.
- A szobában alszanak.- Válaszoltam nyugodt hangon.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Csüt. 20 Jan. 2011, 08:57

Most már teljesen betelt a pohár. Inkább elfordultam és törődtem tovább a kerttel. Hm várjunk csak egy kicsit. Van egy ötletem. Lassan kiengedtem a szárnyaimat és letérdeltem a kard elé, amit beleszúrtam a földbe.
Azt is lassan érintettem meg csak, hogy időt nyerjek a gondolkodásra. Kizártam minden tényezőt, ha beszéltek hozzám nem figyeltem. Csak az utolsó szóra emlékszem, de az is csak a sajátom volt, amit ők nem is hallhattak.
Végül felkeltem.
- A kert kész mi van még?

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szomb. 22 Jan. 2011, 17:47

Nem foglalkoztam a szüleimmel. Mizi-t figyeltem, ahogy a kerttel foglalatoskodik. Mikor elkészült, megfogtam a kezét.
- Kész vagy szívem. A picik fent várnak. Már biztos éhesek. Menjünk fel hozzájuk.- Kértem és anyámékra néztem.
- Keressetek meg máskor rendben?- Kérdeztem kedvesen.
- Rendben.- Mosolygott rám édesanyám, majd mind a ketten elsétáltak. Lassan én is elindultam a szobám felé. Éreztem, hogy Joseph is követ.
//Uralkodók szobája//

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szomb. 22 Jan. 2011, 17:53

Még egy kicsit maradtam volna a kertben azonban úgy döntöttem mégis követem Keszit. Lassan és megfontoltan szemügyre vettem a kertet. Minden megváltozott olyan varázslatosabb és megnyugtatóbb. Mégis volt értelme egy kis vért feláldozni ezért.

// Az uralkodók szobája //

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 00:08

Elintézve minden egyes felkészülést a kertbe sétáltam. Még mindig virágzik és a védőpajzs, amit emeltem egyre nagyobb és nagyobb. Megvédi ez az egész birodalmat az ártó szellemektől. Felháborító egy démon parancsol nekem? Hm soha életemben nem voltam ennyire álszent az biztos. Úgy kell nekem, ha a Halál a testvérem.
Sóhajtottam egyet majd hátra dőltem az egyik padon és élveztem világunk tisztaságát. 0st0ba démon rossz angyallal kezdett ki! Nyújtózkodtam egy kicsit, amikor egy lövedéket húztam ki a ruhámból.
Cöh és még azt hiszik, el tudnak kábítani egy gyógyítót. A földre dobtam és azonnal porrá is mállott.
Gyorsan ki is tisztítottam a szervezetem ettől a méregnek nevezett akármitől. Így már jobb. Kuncogtam már megint, csak mert annyira 0st0bák azok a démonok.

Vendég

- Lithium, I wanna stay in love with my sorrow
Oh, but God I wanna let it go...
Némán tátogva ereszkedtem le a földre, miközben azon gondolkodtam, új dalt kéne már írnom. Na majd ha valami nem depis érzelem tör rám, meglesz.
Bár kétlem, hogy valaha is lesz olyan.. szomorú angyal? Ki hallott már ilyet! Itt ez a mennyei kert, és vidámság, én meg angyal létemre szinte már-már sötétséget vonszolok magam után.
Megráztam ébenfekete szárnyaim, aztán eltüntettem őket vissza változva a "csak halandó" látszatot keltve. Körbe néztem elhatározva, felmérem a terepet.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 00:33

Álmodoztam mivel azt senki sem tiltotta meg nekem. Egy király is lehet, nagyravágyó én meg most az leszek. Kuncogtam azon gondolkodva vajon egy démon mennyire lehet okos. Semennyire. Befejezve minden egyes m*rh* gondolkodást felálltam és kiegyenesedtem. Kiengedtem fekete szárnyaim és felrepültem. Unottan néztem körül, hogy egy angyal sem jár mostanság erre. Biztos gondjaik vannak. Tévedtem egy angyal még is van. Fent a magasban visszahúztam a szárnyaimat és élveztem a megnyugtató zuhanást. Talpra estem pont a lány előtt. Rá mosolyogtam, egy főangyal. Na, végre!
- Üdv minálunk! – köszöntöttem. Csak azt bánom, hogy még mindig fekete ruhában voltam, na, mindegy ez van.

Vendég

Kuncogás törte meg pesszimista gondolataimat - de bárhová néztem, senkit sem láttam. S mikor újból folytatni akartam utamat, bumm! - elémbe lépett valaki. Lépett? Inkább esett. Felszisszentem egy kicsit gúnyosan bájos mosoly kíséretében.
- Ó, hát helló.. - Végigmértem tekintetemmel. - Ez az ijesztgetés hagyomány? Remélem nem. - kuncogtam.
- Te vagy a fő góré, mi? Én meg az újonc! - Kezet nyújtottam. Sőt, még mosolyogtam is. Azt már viszont nem tudom őszinte volt-e, vagy csak megszokás a sok magamra parancsolás miatt, hogy "légy bájos, mutass példát, tegyél magad köré páncélt, ne lássanak a lelkedbe!"
- Mizu van erre felé? Min nevettél olyan jót? - Kíváncsiskodtam.

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 01:11

Enyhén mosolyogtam majd biztosan illedelmes kis király lévén egy kézcsók után kiegyenesedtem. Cöh de b*r0m lettem mióta hazajöttem onnan az átokverte helyről.
- Ugyan, nem szoktam én ijesztgetni senkit maximum a gonosz kis démonokat, akik megérdemlik. Mizrael vagyok és igen a fő góré. – na jó ez nagyon álszent volt. Pillanatnyi gondolkodás után megfogtam a kezét és egy padhoz vittem, illetve hát rángattam. Leült majd utána én is.
- Így már jobb! – helyeztem magam egy kicsit kényelembe, ámbár a padon aligha lehet. – Tudod démon ügy. Alig jön haza az angyal és máris háborúzni akar. Bár túljártam az eszén egy időre. – jegyeztem meg csendesen. Most mér? Miért ne meséljem, el mi van, ha már egy főangyal? – Hm hogy min nevettem? A fenyegetőzésén, amiért berepültem egy kicsit a cellákba és megmentettem egy angyalt a láncoktól akit ő bárgyún elrabolt. – rá néztem és óvatosan végig mértem. – Idővel kiderül lesz háború vagy sem.

Vendég

A kézcsók nem tagadom - meglepett. Azután a következő reakciója is, hogy lassan, mégis határozottan elrángatott az egyik csicsás padhoz.
A háború hallatára szemeim felcsillantak.
- Yes! - nevettem. Megköszörültem a torkom és igyekeztem komolyra váltani, de a pajkos mosoly csak nem halványul el arcomon. - Vagyis... én benne lennék! Két okom is van hogy azokat az önelégült, szadista b@rmokat elfenekeljem!
Halk tapsikolásba kezdtem immár vigyorogva. De ezt is abba hagytam hogy "komolyabb" legyek. Igazából az vagyok, de most olyan jó lett volna leengedni a rolót, és lazítani egy percre. Kétszáz évnyi szenvedés..! Csak egy percet...!
- És? Mi jót lehet itt csinálni?

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 01:40

Lehet egy kicsit megbámultam legalább egyvalaki örülne a háborúnak.
- Beképzeltek és idegesítőek azt hiszik, csak úgy szó nélkül megkapják a világ feletti hatalmat. Még mit nem! Elvileg ürügyet keresnek a háborúra, amit megadtam nekik egy határszegéssel. Egy ok, hogy kiirtsam az összest. – sóhajtottam egyet, mert lehet, hogy egyedül nem lennék képes rá. Pff mennyi hitt kell ahhoz, hogy odalent is rend legyen? Gondolkodtam egy kicsit majd megpróbáltam válaszolni a kérdésére is.
- Tudtommal mindent szabad, amíg meg nem írtam a törvényeket. – kuncogtam. – Hm törvények, olyan megalázó ezt a nevet adni nekik.

Vendég

Teljesen egyet értettem angyal társammal. Ez gáz, még a nevét is elfelejtettem megkérdezni, olyan jól belemerültünk a démonok szidalmazásába.
- Amy vagyok! - Kezdtem a bemutatkozást teljesen felé fordulva. - Főangyal, kissé pesszimista, de csak olyan kétszáz éve, ki nem hangsúlyozva azt hogy ez az egész életem, nem mellesleg azt hiszem krónikus hangulatzavarban szenvedek - Kuncogtam. - Most épp jó kedvet akarok, teeeháááát, nincs-kedved-velem-elmenni-valahová?
Utolsó szavaimat tagoltam, miközben rendíthetetlenül mosolyogtam és/vagy vigyorogtam. Próbáltam poénkodni, fogalmam sincs mennyire ment. Az évszázadok alatt teljesen befásult a humorérzékem. A külsőmmel folytattam:
- Általában annak ellenére hogy angyal vagyok, sötétebb ruhadarabokat szeretek hordani, illetve a szárnyam is eltér a többiekétől, mert fekete. Egy traumának köszönhetően... - Sóhajtottam.
- Bár én nem bánom - Vontam meg vállaimat - Szeretek egyedi lenni. Amúgy, most te jössz! - Böktem poénosan oldalba a könyökömmel mosolyogva, miközben a válaszára vártam, hogy eljön-e velem, vagy sem szórakozni egy kicsit. Őszintén szólva, jó lett volna kikapcsolódni. És ki lenne alkalmasabb társaság, mint a leendő "főnököm"? Nem nyalizni akarok vagy ilyesmi, ugyan már! Csupán megismerkedni, hogy közelebb kerülve hozzá átláthassam ezt az egész angyalosdit errefelé. És hogy legyen egy erős támaszom. Bár ez nem tudom, mennyire fog beteljesülni...

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 18:43

A szabályokon gondolkodtam amikor Amy mert így hívják, magáról kezdett beszélni.
- Mizrael vagyok, mint ahogyan azt mondtam. Főangyal és jelenleg a királyod. – gondolkodtam egy kicsit, majd folytattam. – Szóval te is más vagy a fehérekhez képest? - néztem rá sejtelmesen. Közelebb ültem hozzá. – Álszent és mogorva vagyok, ha a Pokolból kell hazajönnöm, mint ahogyan ma. – röhögtem egy kicsit. – Förtelmes egy hely, ha angyalt kell megmenteni a cellákból. Jó kis muri volt a démonok észre sem vettek. A meglepetések angyala vagyok. Szeretem tönkre tenni az elképzelésüket miszerint egy gyenge kis angyal vagyok a démonokhoz képest persze. Láttad volna a démon nő arcát, ahogyan megdermedt a hatalmamtól. Röhejesek voltak, mert nem számítottak arra, hogy egy kis fekete holló angyallá válik. Alapból kedves vagyok azokkal, akik megérdemlik. A fekete cuccok meg hát. – magamra néztem most is az van rajtam. – a megtévesztés és a sznobizmus elengedhetetlen része. Fehérben nem tudnám megtéveszteni a démonokat és nézd. – felálltam és kiengedtem a szárnyaimat. – Fekete, egy démon nem is gondolná, hogy pont a királynak nem fehér.
Visszaültem mellé. Most azonban semmi kedvem sem volt közelebb ülni hozzá inkább őt húztam közelebb magamhoz. – A kiruccanás jó ötlet, de nem egy háború kezdete előtt ahol a démonok fejvesztve rohangálnak utánunk. – meg is öleltem szerencsére ez még nem számít bűnnek, ha mindenkit szeretünk. – Odalent senkit sem tudok megvédeni a halandók miatt azonban itt biztonságban vagyunk. Védett hely és egy démon sem jöhet, be legyen még az maga a király is Urunk tiszta lelke elpusztítaná őket. – egy csókot nyomtam a homlokára majd elengedtem. – Ezen túl senki sem mehet le a földre engedély nélkül csak én. Szóval hová szeretnél menni? Park? Pizzázó? Éhes vagy? Csak mert a város egyik tuti pizzázójába vinnélek, ha jönnél. Esetleg táncolni szeretnél? – jó egy esélyt mindenki megérdemel. Azonban attól függ milyen téren. Egy démonnak sosem fogok az biztos minden reményem elveszett, ami azt mondaná: Ne bántsd őket, mert 0st0bák és te sokkal okosabb vagy náluk!

Vendég

- Mizrael... - Ízlelgettem a nevét suttogva, miközben fél füllel hallgattam amit mondd. Nem bunkóság vagy ilyesmi, csupán nem akartam értelmezni a szavait. Szelektív a hallásom - de á, háború előtt naná hogy logikus szórakozni menni! Vagy csak én gondolom így? Harc után nem csak én, de szinte mindenki gyászban szenvedne napokig. Most, míg lehet, élvezni szeretném azt, hogy béke van. Ki tudja? Talán túl sem élem.
- Mogorva? Észre sem vettem! - vontam fel szemöldököm. Hát ennél is szórakoztatóbb lenne, mikor nem éppen a pokolból jön haza? Minden percben kuncogott és mosolygott, totál szórakozottnak tűnt.
Felállt kiengedve éjsötét(!) szárnyait. Valamivel másabb volt mint az enyém, a formája, azt hiszem. De a színe..?
Felcsillantak szemeim. Végre, végre nem vagyok egyedül, végre nem vagyok különc!
Vissza ülve mellém ujjaimat végighúztam az ébenfekete tollakon, mivel nem húzta szárnyait vissza. Öröm töltött el annak gondolatára, semmi baj nincs velem amiért nem vagyok átlagos. Magához húzott, mire megköszörültem torkom. Ezután dumált valami izét, királyos micsodát, hogy felelősségteljessége miatt nem enged le senkit a földre, vagy mi. Igazából egyáltalán nem tudtam rá figyelni. Sőt, a puszi után meg pláne nem.
Jó akkor most ezt szimpla baráti kedvességnek fogom venni, mert hát khm.. túl gyors lenne, ha más szempontból nézném. Magamnak pedig inkább nem bizonygatok semmit, és nem mondok olyanokat, hogy "bejön" vagy ilyesmi, még ha így is van. Hm, na tessék. Máris megszegtem azt, amit az előbb mondtam!
- Menjünk a pizzériába! Aztán ha majd elfelejtetted azt a izédet, hogy "háború előtt nem szórakozol", elmehetünk táncolni is!
Felálltam, kiengedve szárnyaimat.
- Fekete mint a tiéd..! - Kuncogtam, aztán vissza térve a témára, folytattam - Hidd el, eljutunk mi még ma a parkettre is. Ha majd magától nem megy, segítek feledni hogy elengedd magad!
Hát igen, tipikus "bagoly mondja verébnek" duma. De talán ha másnak segítek, magam is túl tudok lépni.

//Azazel Pizzázó//

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Pént. 28 Jan. 2011, 19:41

Felálltam, mert hát muszáj volt indulni is kellet a pizzázóba utána meg, ha a kedvem tartja, elviszem valahová táncolni. Így legalább közelebbről megismerhetem az angyalaimat. Kivel hogyan is kell beszélni melyik modoromat, vegyem, elő mert még mi is különbözünk egymástól. Óvatosan megérintettem Amy jobb szárnyát most biztosan olyan lehettem, mint Sarah amikor az enyémet simogatta kicsiny kis kezecskéjével.
- Hm mi sem vagyunk egyformák. – váratlanul fel is repültem. – Na jössz már? – kuncogtam egy kicsit, majd ahogyan ő is felszállt mentünk is. Egész idő alatt vigyorogtam rá, mert végre nem én vagyok az egyetlen, akinek hát más a szárnya.

// Shadowland/ Belváros / Azazel pizzázó //

Tárgy: Re: Angyalok égi kertje Szomb. 29 Jan. 2011, 01:25

Útközben egyre többet figyeltem és bámultam. Azt hiszem, le akarok mondani a rangomról érte. Na jó Azrael megölne amiért felelőtlen és 0st0ba vagyok.
,, Őrizd meg a rangod és gondolkodj logikusan kölyök!” – mondaná ő, ha esélyt adnék rá.
Megérkeztünk itt is éjszaka volt, de azért láttunk szerencsére. Megvártam, míg leszáll, miután így tett megfogtam a kezét és magammal vittem, azaz vonszoltam.
Hol is vannak itt a fegyverek? Hm nem fogom a saját kardom használni az nem lenne egyenrangú. Ez az megtaláltam illetve megtaláltuk. Enyhén rávigyorogtam Amyra amikor megálltam az örök, hm, börtönnek becézett raktárféleségük előtt ahol a fegyvereket meg egyéb dolgokat tartanak.

» Hajnal kertje
» Angyalok fajleírás
» Angyalok szobái 1
» Angyalok szobái 2
» Angyalok szobái 3