Angyalok égi kertje

Könnyes szemmel rohantam a kertbe. Leültem egy padra és a két picivel a kezemben üldögéltem és sírtam. Féltettem a gyermekeimet Asaliah-tól. Féltem, hogy őket is bántaná, ahogy engem.

Joseph hangja hozott vissza ámulatomból. Mikor körülnéztem megláttam őt és Asaliah-t. la padról, majd hátrálni kezdtem, ahogy a kislány felém közeledett.
- Tűnj el a gyerekeimtől!- Mondtam komoly hangon és még jobban magamhoz szorítottam a két picit. Nem akartam, hogy valami bajuk essen. Akkor nem állnék jót magamért.

- Nem!- Mondtam komolyan és felálltam.
- Emlékezz mit csinált velem. Nem hagyom, hogy bántsa a gyerekeimet.- Néztem Mizi szemeibe.
- Akármilyen jó kis lányt mutat nem az! Ki tudja mi lett volna, ha nem megyek be a szobába? És ha megölte volna őket azért, hogy csak vele foglalkozz?- Kérdeztem kiabálva.

- Nem várhatod el tőlem, hogy azok után, hogy majdnem megölt engem és Sarah-t megengedem neki, hogy a gyerekeimmel játsszon?- Kérdeztem hitetlenkedve Joseph-től. Sarah megint sírdogálni kezdett a kezemben. Finoman ringatni kezdtem a kezemben, hogy vissza aludjon.

Asaliah elment, amitől megnyugodtam. Mizi átvette Jer-t, így Sarah-t meg tudtam fogni rendesen.
- Joseph a szememmel láttam, hogy fogja Sarah-t. Ha nem megyek ki..- Kezdtem, de inkább bele se gondoltam.
- Bele se merek gondolni mi történhetett volna.- Sóhajtottam, majd mikor Sarah abba hagyta a sírást közelebb mentem kedvesemhez.
- Nem bírnám ki ha elveszteném az egyiket. Vagy téged.- Néztem a szemébe, majd megcsókoltam, hosszan, szenvedélyesen.

Végighallgattam Mizi mondandóját. Mikor befejezte megráztam a fejemet.
- Nem szívlelem Asaliah-t, de ezt nem teheted vele! Hisz még csak egy kis lány.- Mondtam, majd elhallgattam. Belegondoltam, hogy két perccel ezelőtt még én magam is a halálát kívántam, most meg védem a Haláltól.
- Tudom, hogy fura lesz, amit mondani fogok, de..- Kezdtem el a körítést, majd úgy döntöttem, hogy belevágok a közepébe.
- Vegyük magunkhoz. Neveljük fel.- Néztem Mizi szemébe.

Mosolyogva néztem Joseph-re, majd a kezében alvó Jeremy-re. Olyan aranyosak voltak így ketten. Apa és fia.
- Szeretlek!- Mondtam és megcsókoltam kedvesemet. Hosszan tapadtam puha ajkaira.
- Vigyük vissza a picket.- Mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét és elindultunk a szobánk felé. Útközben megláttam Asaliah-t, hogy felénk tart. Mély levegőt vettem és leguggoltam elé.
- Asaliah mit szólnál, ha hozzánk költöznél?- Kérdeztem kedvesen a lánytól.
- Mizrael bácsi!- Nézett Mizi-re ijedten. Miután Joseph megvigasztalta elindultunk a szobánkba.
//Az uralkodók lakosztálya//

Mikor kiértünk a kertbe szembe fordultam Mizi-vel.
- Na szóval, mi van a gyógyírrel?- Kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem értem, hogy mi ez az egész.- Vallottam be.

Néztem, hogy Mizi mit csinál, majd mikor megvágta a kezét azt hittem össze esem. Kikerekedett szemekkel néztem, hogy mit csinál és mikor vége lett halk hangon szólaltam meg.
- Mizrael...- Mondtam elhaló hangom és már csak a közeledő földet láttam, utána minden elsötétült....

Éreztem, hogy Joseph megcsókol. Puha ajkai érintették az enyémet.
- Joseph.- Nyitottam ki a szemeimet. Még mindig éreztem a vére illatát.
- A véred.....a fű....- Nyöszörögtem.

Minden egyes csókja után egyre jobban és jobban lettem.
- A kezed.- Néztem a szemébe és megfogtam a kezét. Rápillantottam de a seb már be is gyógyult. Ismét a szemébe néztem, majd megcsókoltam.
- Azt hittem...

- Szeretlek!- Suttogtam és megcsókoltam méz édes ajkait. Szorosan bújtam óvó kezei közé.
- Nem tudom, mi lenne ha elvesztenélek.- Suttogtam a mellkasába.